Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 24 (59. szám) - A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HARRACH PÉTER (Fidesz):
1508 családon belüli erőszakot mint kifejezést is elutasítja. Az én fogalmaim szerint a család szociológiai fogalom, és ilyen értelemben az együtt élő kapcsolatból született gye rek is családot alkot a maga szülőivel, következésképp egy olyan áthidaló megoldásra teszünk kísérletet, hogy valóban fölsorolom: a családban együtt élő vagy már szétvált családtagok között közös háztartásban, egyéb intim, személyközi kapcsolaton belüli, v alamint intézményben együtt élők között elkövetett erőszak, továbbiakban családon belüli erőszak minden, amiről ez az országgyűlési határozati javaslat rendelkezni akar. Ez egy kompromisszumos javaslat. Az előző vita kétségeket ébreszt bennem a tekintetben , hogy ez kielégítené az ellenzék igényeit. Vannak technikai jellegű módosítások, inkább stilárisak, ezekről most nem szólnék; de elkészítettem azt a típusú javaslatot, ami egyébként szintén ellenzéki oldalról érkezett, csak nem került benyújtásra, hogy az “egy éven belül” mint puha, tág megfogalmazás, legyen kicserélve egy dátummal, ezért beleírnám az országgyűlési határozatba 2004. március 31ét, hogy mindaz, amit kérünk jogszabálymódosításelőkészítés és különböző tennivalók kapcsán, erre az időpontra tö rténjék meg. Picit bővebben a negyedik fejezettel szeretnék foglalkozni. Ez eredetileg is aránytalanul rövid része volt a javaslatnak, egy utalás arra, hogy szükség van kampányra ahhoz, hogy szemléletváltás történhessen. Azt gondolom, hogy ennek a kampánny al kapcsolatos feladatblokknak a kifejtése az a terület, ahol a médiára való utalásnak helye van az országgyűlési határozati javaslatban. Ezért tehát ez kifejtve úgy hangoznék, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak hatékonyabb kezelését szolgáló inté zményrendszer létrejöttével összhangban felkérjük a kormányt, hogy indítson felvilágosító, köztudatformáló kampányt, aminek célcsoportjai a lakosság általában, bántalmazottak, bántalmazók, az elektronikus és nyomtatott sajtó vezetői és munkatársai, az erős zak áldozataival, illetve elkövetőivel hivatali tevékenységük során kapcsolatba kerülő szakemberek, rendőrök, orvosok, szociális munkások, jogászok, s a többi. A kampány célja pedig három pontban van megfogalmazva ebben a javaslatban. Először és általában, hogy a társadalom ne legyen közömbös a családon belüli erőszak semmilyen megnyilvánulásával szemben. Ez az eredeti javaslatban is szerepel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Bocsánat, elnök asszony, nem kérek már újra szót, csak két mondatot hadd mondjak még. A második pont, hogy az állampolgárok ne tekintsék magánügynek a családon belüli erőszakot, és megfelelő információval rendelkezzenek jogaikról és az elérhető segítő szolgáltatásokról. (20.30) Végezetül: az állami, önko rmányzati szervek, a kérdéssel foglalkozó társadalmi szervezetek és a közvéleményt formáló média munkatársai ismerjék fel a családon belüli erőszakkal szembeni küzdelemben viselt felelősségüket. Azt gondolom, amit a média felelősségével kapcsolatban üzenni akarunk, az ebbe a kampánnyal kapcsolatos részbe ilyen módon beépíthető. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy hárman kértek kétperces felszólalásra lehetőséget: Harrach Péter, Lengyel Zoltá n és Eörsi Mátyás képviselő urak. Harrach Péter képviselő urat illeti a szó. HARRACH PÉTER (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót, mert Béki Gabriella volt kedves a számba adni olyan megjegyzéseket, amiket nem tettem meg. Mert én nem beszéltem a saját családképemről, hanem általában a családról beszéltem, akkor is, ha én magam a saját életemben egy másfajta családeszményt követek, mint amit egyébként el tudok fogadni a társadalomban. Hiszen a magyar v alóságot olyannak kell elfogadni, amilyen, még akkor is, ha az én szemléletem szerint a társadalmat formálni is kell, és nemcsak elfogadni. Én azt mondom,
