Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 24 (59. szám) - A Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak a... - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1485 megállapodott a javaslat szövegéről, hanem azért is, mert úgy véljük, hogy e dokumentum tartalma fontos a magyar parlamentarizmus legújabb kori történetében, ugyanis az a tény, hogy az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt az európai uniós csatlakozásunk szerződésének aláírására, egyszerre három lényeges tanulságát mutatja a parlamenti demokráciánknak. Az első tanulságot úgy is fogalmazhatnám, hogy parlament nélkül nincs EUs csatlakozás. Ebben a tényben benne van, ahogy Vastagh Pál képviselőtársam említette, az integráció elmúlt tizenhárom évének rendkívül gazdag története, és e folyamat mutatja azt, hogy Magyarország euroatlanti integrációjában a Magyar Országgyűlés igenis tevékenyen vette ki a részét. Egyébként a határozati javaslat indoklása erre utal. Jóllehet a társulási szer ződésről, majd a jelen csatlakozási szerződésről is négy kormány folytatta a tárgyalásokat, de a háttérben mindig ott volt a Magyar Országgyűlés. Úgy is mondhatnám, hogy a parlament adta meg a kormánynak a tárgyalások legitimációját. Csak utalok arra, hogy az Országgyűlés minden évben megvitatta a társulási szerződés alakulását, annál is inkább, mivel a kormánynak beszámolási kötelezettsége volt a tisztelt Ház előtt. (18.40) De említhetném a parlamenti vitanapokat is, amikor sokszor éles vitákkal tarkítva t árgyaltunk az úgynevezett éves országjelentésekről. Aztán ide sorolhatnám az Európai ParlamentMagyar Országgyűlés vegyes bizottsága üléseit, ahol ajánlásainkkal próbáltuk meg elősegíteni az európai integrációs folyamatot. Ebből is látszik, hogy az Országg yűlés fontos szerepet töltött és tölt be az integráció folyamatában. Tisztelt Elnök Úr! A második tanulság az, hogy nincs EUs csatlakozás a polgárok akarata nélkül. Az előbb elmondottakból következően a határozati javaslat hangsúlyozza, hogy nem pusztán e gy kormány, hanem a Magyar Köztársaság egész lakossága kíván csatlakozni az Európai Unióhoz. Ezért helyénvaló, hogy a határozati szövegben az olvasható, hogy a magyar nép áldozatos munkája, ami valójában lehetővé teszi az említett integrációt. Nem akarom f elsorolni, csak néhányat említek, többek között azokra a kis és közepes magyar vállalkozókra, a mezőgazdasági termelőkre vagy a magyar gazdasági élet megannyi szereplőjére kell gondolnunk, akik teljesítménye a magyar gazdaság immáron több mint 80 százaléká t beintegrálta az Európai Unióba. És mindez úgy történt az elmúlt tizenhárom év alatt, hogy a Bokroscsomag sokkhatásán kívül nagyobb megrázkódtatást nem élt át Magyarország tízmilliós lakossága. Ezért is szükséges, hogy nemcsak őket idézve, hanem a parlam enti népképviselet szabályait szem előtt tartva az Országgyűlés az ő nevükben is adja meg a felhatalmazását a kormánynak a szerződés aláírására. Mindezt persze abban a reményben, hogy április 12én pozitív lesz a népszavazás eredménye. Végül a harmadik tan ulság az, hogy erős nemzeti parlament nélkül nincs biztos érdekérvényesítés a jövő Európájában. Az előttünk fekvő dokumentum, úgy is mondhatnám, hogy előrevetíti azt a jövőt, ahogyan majd Magyarországnak élnie és működnie kellene az európai népek nagy csal ádjában. Ma sokan attól félnek, hogy az ország elveszti a szuverenitását, elveszti a kultúráját; sokan attól tartanak, hogy Brüsszelre a régi KGST Moszkvájának az árnyéka vetődik vissza. De sokakban felvetődik a kérdés, mi lesz, ha a kormány nem elég haték onyan képviseli a magyar érdekeket Brüsszelben. Akkor ez bizony hátrányosan érint bennünket, magyar polgárokat, és ez ellen nem tudunk tenni semmit. Hogy az előbbi félelmeket eloszlassuk, úgy vélem, erre van egy kiváló módszer, és ez nem más, mint az, hogy a parlament a magyar kormány számára majd az uniós tagságunk során mandátumot ad bizonyos uniós ügyekben. És a kormány ezzel a mandátummal, felhatalmazással megy Brüsszelbe tárgyalni. Ez nem más, mint a sokat emlegetett és sokat kárhoztatott demokratikus deficitnek a csökkentése, mert azáltal, hogy a magyar parlament szerepe megnövekszik a többi nemzeti parlamenthez hasonlóan, így a polgárok képviselőiken keresztül bele tudnak szólni a brüsszeli dolgokba, tehát a brüsszeli döntéshozói mechanizmus nem kerül évszázadnyi távolságokra a
