Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 18 (58. szám) - A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - NÉMETH ERIKA (MSZP):
1393 Jó érzésű, lelkes civilek emelték tehát fel szavukat, szerveztek aláírásgyűjtést, sokat gyűjtöttek az összefogás erejében bízva, hogy kikényszerítsenek valamit, ami segít abban, hogy megállítsák ezt a folyamatot, hogy elejét vegyék újabb tragédiák bekövetkezésének - nem tudjuk, hogy mennyinek. Bár itt elhangzott egy szám, egymillió fenyegetettről beszélt Korózs Lajos képviselőtársam, de úgy gondolom, nem tudjuk ponto san, hogy hány gyermek, hány nő él a családi erőszak potenciális áldozataként. A közvélemény előtt is ismert esetek megrendítőek. A kiváltó okok sokfélék. Az egyik esetben az anyagi kilátástalanság, a másik esetben éppen az anyagi jólét és az ezzel nem egy szer együtt járó stresszes életvitel, a harmadik esetben a több éve ismert, kezelésre, odafigyelésre szoruló lelki betegség volt a kiváltó ok. És persze sorolhatnánk a többi esetet, én csak néhány példát akartam kiemelni. A parlamenti képviselők előtt isme rt, hogy a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Főigazgatóságán fél évvel ezelőtt megalakult, civil szervezetek és tudományos műhelyek bevonásával, az az előkészítő munkacsoport, amely a napirendünkkel összefüggő jogszabályalk otást hivatott elősegíteni. Célul tűzték ki, hogy áttekintenek minden idevágó területet, a nemzetközi kötelezettségvállalástól a hatályos büntetőszabályokon át a jelenség megelőzésére és kezelésére hivatott intézményrendszerig. Továbbá áttekintik a szakemb erképzés helyzetét és a közvéleményformálás lehetőségeit. Erről az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára adott tájékoztatást itt, az ülésteremben tavaly ősszel, most pedig örömmel hallottam, hogy az államtitkár úr arról számolt be, hogy közigazg atási egyeztetésen van a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája. Most itt egy országgyűlési határozati javaslat fekszik előttünk, amely megoldani nem, de parlamenti felhatalmazással elindítani és határidők kijelölésével meggyorsítani képes azt a munká t, amit az érintettek a magyar államtól, a magyar kormánytól elvárnak. Az ENSZ CEDAWbizottságának - ami a nőkkel szembeni diszkrimináció minden formájának felszámolásával foglalkozik - a Magyar Köztársaság IV. és V. összevont kormányzati jelentéséhez fűzö tt ajánlásai között többek között az alábbi szöveget találjuk. Idézem a 21. pontot: “A bizottság aggódik a nők és lányok elleni erőszak magas száma miatt, amely felöleli a családon belüli erőszakot is. Különösen az ad aggodalomra okot, hogy nincsen speciál is törvény kihirdetve a családon belüli erőszakra és a szexuális zaklatásokra vonatkozóan, és nincs védelem, távol tartó rendelkezés vagy menedék a családon belüli erőszakot elszenvedő női áldozatok azonnali védelme érdekében.” Majd a 22. pontban többek kö zött az szerepel: “A bizottság felhívja a részes államot - vagyis Magyarországot , hogy a női emberi jogokkal foglalkozó civil szervezetekkel együttműködve tegyen tudatosítást növelő intézkedéseket, magukban foglalva egy nulla tolerancia kampányt az ilyen fajta erőszak társadalmi és erkölcsi elutasítása érdekében. A bizottság egy különleges törvény bevezetését javasolja, amely tiltja a nők elleni családon belüli erőszakot, egyben gondoskodik a védelemről, távol tartó rendelkezésekről, valamint hozzáférhetős éget biztosít a jogsegélyhez.” Eddig az idézet, az említett bizottság 2002 augusztusában elkészült jelentéséből való. Az európai államok a családon belüli erőszak megelőzését és kezelésé t nagyon fontos feladatnak tekintik. Úgy tudom, hazánk is kötelezettséget vállalt arra, hogy az idevonatkozó jogszabályokat megalkossa. Ehhez van szükség a részletes nemzeti stratégia kidolgozására, amelynek természetesen csak egy része a mai témánkra vona tkozó jogalkotás. Én az erőszak minden formáját ellenzem. Ellenzem a fizikai bántalmazást éppúgy, mint a lelki terror, a lélektani hadviselés valamennyi megnyilvánulását. Az ezek elleni hathatós fellépést sürgetem a jog eszközeivel. De úgy gondolom, a jog eszközei nem elegendőek. Szükség van másra is; például szükség van a társadalmi környezet minőségének javítására, a földrajzi és sok más szempontból is meglévő esélykülönbségek csökkentésére.
