Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 18 (58. szám) - A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1391 a tájékoztatóan nagyon széles körűen és részletesen felkérte a kormányt, valamint az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumot, az Oktatási Minisztériumot, a Foglalkoztatáspol itikai és Munkaügyi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot, az Igazságügyi Minisztériumot, a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztériumot, továbbá az egyéb érintett kormányzati szerveket arra, hogy mindenki gondolja át, mit tud hozzátenni ahhoz, hogy elindulh assunk, és ne csak egy olyan rendelkezést hozzunk, amiből semmi sem lesz. Tehát mindenki tegye hozzá azt a pluszt, amivel el tudja indítani ezt a komoly kérdést. A feladat mellé a forrá st is oda kellene rendelni, mert csak így lehet ezt a programot előbbutóbb megvalósítani - reméljük, hogy minél előbb. Ha ez így lesz, a Magyar Demokrata Fórum is támogatni fogja, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a lehetőség megvalósuljon, s mi nél kevesebb család és gyermek sérüljön. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Általános vitáról lévén szó, szeretném egy kicsit tágabb dimenzióból indítani a mondanivalóm, mint ahogy azt előttem szóló képviselőtársaim tették. Természetesen nem élhetek azzal az igénnyel, hogy tudományos előadást tartsak az erőszak természetéről, mégis azt gondolom, hogy éppen mert végigk íséri az emberiség történetét, fontos, hogy amikor az itt és most jelentkező problémáról elkezdünk gondolkodni, ezzel tisztában legyünk. A civilizáció ott és akkor kezdődik, ahol és amikor megjelenik az ember viselkedésében az önkorlátozás, amikor a balta helyét átveszi a megegyezésre irányuló kommunikáció, megfogalmazódnak bizonyos együttélési szabályok. A történelem során kezdetektől fogva domináns volt annak a mikroközösségnek az óvóvédő funkciója, ahova az ember beleszületett. Ennek a mikroközösségnek, a családnak kellkellene biztonságot adni az embernek, biztonságot nyújtani a külső veszélyekkel szemben, fizikai és lelki értelemben is valamilyen biztonságos hátteret adni. Ahogy az erőszak végigkíséri az emberiség történetét, ugyanúgy azt tapasztaljuk, hogy a családon belüli erőszak sem új keletű, gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Különböző korokból, kultúrákból egészen változatos példákat lehetne felidézni, hogyan jelenik ez meg. Általában a családfő van uralkodó pozícióban, uralkodó helyzetben. A z akarata ellen való szegülés nagyon brutális büntetéseket hoz magával. A kulturális szokásjog ellen vétőt nemcsak fizikailag lehetett bántalmazni, hanem akár meg is lehetett ölni, mondjuk, egy egész település közösségének a jóváhagyó egyetértésével, sőt a ktív részvétele mellett. Mindannyian emlékszünk olyan képsorokra, hogy házasságtörő asszonyt megköveznek, nemcsak a férj, hanem a település lakosai is büntetik a legsúlyosabb büntetéssel. A jelentős fordulatot a családon belüli erőszak vonatkozásában a nők emancipációjának, egyenjogúvá válásának a folyamata hozta. A világ körülöttünk nagy változáson ment, megy keresztül ma is, a változások pedig nem maguktól következnek be, hanem például azért, mert vannak lázadó típusú emberek, akik megkérdőjelezik a koráb ban kialakult játékszabályokat. Például Magyarországon száz éve természetesnek tartották, hogy a családfőnek joga van pofozni a gyereket, joga van használni a nadrágszíját, ugyanígy joga van rendszeresen megverni a feleségét. Ezt mindenki annyira természet esnek tartotta, hogy humort is csináltak belőle. Mindannyian hallottunk olyan viccet, hogy “Már nem szeretsz? Már egy hete nem vertél meg.” s a többi. Eörsi Mátyás arról beszélt a pulpitusról, hogy bizonyos kultúrákban az számít férfias dolognak, ha az erő ilyen módon megjelenik, akár a családon belül is, azaz az erőszak benne van a családban. Ehhez képest ma - éppen az egyenjogúság kivívott eredményeinek a jegyében - ezzel a szemléletmóddal szakítani kell, de ez nem megy egyik napról a másikra, hanem ez is hosszú folyamat. Éppen ezért én is úgy értékelem, hogy azoknak a civil szervezeteknek, amelyek jelentős
