Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 18 (58. szám) - A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BIRKÁS TIVADAR, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VADAI ÁGNES (MSZP):
1388 állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges. A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.” A Magyar Köztársaság alkotmányából idéztem azzal a céllal, hogy lássuk, a határozati javaslat az alkotmány egyes passzusait fordította le egy olyan ügyre, amely az utóbbi időben került felszínre . Tagadhatatlan tény, hogy a politika csak nemrég kezdett foglalkozni a családon belüli erőszak kérdésével, holott az évtizedek óta, még ha látensen is, de létező probléma a magyar társadalomban is. Amikor családon belüli erőszakról beszélünk, annak fizika i és verbális formáját beleértve, sokan leegyszerűsített képlettel dolgoznak. A durva, iszákos apa vagy férj veri a gyerekeit vagy a feleségét. Pedig sokkal cizelláltabb a kép; nem csak azért, mert a bántalmazó bizony nő is lehet, hanem azért is, mert az á ldozat lehet idősebb vagy magát megvédeni nem képes családtag, de akár az apa vagy a férj is. Akárki is legyen az áldozat, a köztársaság megvédi az érdekeit, és biztosítja az alkotmányban meghatározott jogait. Ez a hatá rozati javaslat nem adja meg az általános megoldást a problémára, nem is arra vállalkoztunk képviselőtársammal, Eörsi Mátyással. A nemzeti stratégia kialakításának fontosságára hívjuk fel a figyelmet. E stratégiára bizony szükség van; nem kizárólag azok mi att a bántalmazott állampolgárok miatt, akik a médianyilvánosság előtt vallanak történeteikről, majd a félórás showk letelte után visszatérnek saját lakóhelyükre, és vállalják megnyilatkozásuk minden következményét, hanem azok miatt a névtelen és hangtala n nők és férfiak miatt is, akiknek sajnos mindennapi életévé vált az erőszak ilyen vagy olyan formája. (14.50) Óvakodtunk attól is, hogy beavatkozzunk a hatalmi ágak kényes egyensúlyába, és olyanoktól kérjünk számon feladatot, akik nem a parlamentnek tarto znak számadással. Őket a legnagyobb tisztelettel csak kérjük és kérhetjük, hogy legyenek segítségünkre a családon belüli erőszak leküzdése érdekében. Nem vállalkoztunk arra sem, hogy kimerítően felsoroljuk azokat az eszközöket, amelyekkel az erőszak ezen f ormája, ha nem is küzdhető le, de legalább visszaszorítható. Nem tehettük ezt, mert a problémának nem vagyunk szakértői, és személy szerint is úgy gondolom, hogy a kérdés megoldásába - ahogy ezt a határozati javaslat is írja - a lehető legszélesebb körben be kell vonni az erre szakosodott társadalmi szervezeteket. Nem a felelősséget akarom én ezzel rájuk áthárítani, hanem elismerem azt, hogy egy ilyen kérdés kapcsán, amely érinti a privát szférát, szükség van a civil szervezetek tapasztalatára, szaktudására , kutatási eredményeire és józanságára is. Ez az a pont, ahol azt is el kell mondani, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos jogszabályok kidolgozása során meg kell majd hallgatni minden felet, a gyermekek, a nők és a férfiak jogait védő civil szerv ezeteket egyaránt. Ezt az ügyet senki nem sajátíthatja ki még a civil oldalon sem, mert ez nem egyesek ügye, nem is pártok ügye, hanem - ahogyan mi is fogalmaztunk Eörsi Mátyás képviselő úrral a határozati javaslatban, és ahogy ezt a bizottsági üléseken ön ök is elismerték - össztársadalmi ügy. Sokat beszéltünk már a családon belüli erőszakról, ám ez az első határozati javaslat, amely elindítja a munkát a probléma megoldása érdekében. Nehéz érzelmek nélkül beszélnünk, hiszen mi magunk is láthattuk, hogyan vá ltak nők, férfiak és gyermekek áldozattá és sajnos bizony néhány esetben gyilkossá is a családon belüli erőszak következtében. Ám ahhoz, hogy tisztán lássunk, és tisztán lássuk azt, hogy mit akarunk, túlzott szenvedélyünket és sokszor tehetetlenségünkben é rzett dühünket is félre kell tennünk. Mindannyiunknak. Henry Link mondta egyszer: “A világ tele van elégedetlenkedőkkel, szalonforradalmárokkal és radikális teoretikusokkal, akik miután képtelenek megváltoztatni önmagukat, állandóan arról beszélnek, hogyan kell megváltoztatni a rendszert. Sokan közülük mintha képtelenek lennének
