Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 18 (58. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ):
1376 Az Alkotmánybíróság indokolása azonban azt tartalmazza, hogy a jogalkotó azáltal, hogy a Btk. rendszerébe n a visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel elnevezésű bűncselekményt a kábítószerrel visszaélés közvetlen szomszédságában helyezte el, a két bűncselekményt azonos mértékben tekinti társadalomra veszélyesnek. A doppingszereknek azonban nincs káros hatásuk, nem okoznak függőséget, tehát használatuk nélkülözi a társadalomra veszélyességet, így nem indokolt e magatartások büntetőjogi szankcionálása. Természetesen itt az, hogy nincs káros hatásuk, nem arra vonatkozik, hogy az illető egészségére ni ncse káros hatással, természetesen van, hanem a társadalomra veszélyességet gyakorlatilag az előttünk fekvő javaslat egyáltalán nem küszöböli ki, hiszen egy az egyben átveszi az Alkotmánybíróság által megsemmisített paragrafus szövegezését. Szintén kimond ja az Alkotmánybíróság, hogy a potenciális elkövetői kör tehát tetszőleges jogértelmezés szerint kiterjeszthető vagy szűkíthető. Ez a jogbizonytalanság is ellentétben áll a jogállamiság követelményével. Bár ebben módosítás következett be az előttünk fekvő javaslat esetében, azonban természetesen ez még mindig nem elégséges. Másrészt pedig ez a jogbizonytalanság fennáll a doppinglistára való hivatkozással, hiszen a hivatásos doppingellenes világszervezet, illetve a NOB doppinglistája igen széles körű, és tar talmaz olyan gyógyszereket, amelyeket a mindennapos életben, a civil, normál életben az egészség megőrzése céljából alkalmazunk. Hogy csak néhányat említsek, ilyenek például a vérnyomáscsökkentésre szolgáló szerek, valamint az asztma elleni gyógyszerek. Ez ért tehát a büntetőtörvényt nem lehet hivatalos doppinglistára alapozni. Ez egy olyan téves kiindulási pontja a javaslatnak, ami megint csak korrigálhatatlan. Azon természetesen valóban lehet polemizálni, hogy vajon a büntetőjog eszközeivel kelle ezt a te rületet szabályozni, vagy sem. Ez egy eldöntendő kérdés. Egy biztos azonban: az előttünk fekvő javaslat ezt nem teszi megfelelő módon, és ezért tartjuk mi általános vitára is alkalmatlannak. Szeretnék egy rövid kitekintést, hogy Európában, illetve a világb an hogyan is szabályozzák ezt a kérdést. Le kell szögeznünk, hogy mind Európában, mind pedig a fejlett jogállamokban különböző módon rendelkeznek a doppingvétség szankcionálásáról. Hogy mennyire napirenden van ez a téma, ilyen szempontból képviselőtársaim javaslata, illetve időzítése, azt hiszem, nagyon jó volt, hiszen a doppingellenes világszervezet közel hároméves előkészítő munka után pont két héttel ezelőtt terjesztette a Koppenhágában rendezett világkongresszus elé azt a záródokumentumot, aminek a tárg ya a doppingellenes tevékenység harmonizálása. (Szijjártó Péter: Nem lett aláírva.) Ott azonban, amíg az előkészítő tevékenységben gyakorlatilag mindenki egyetértett, ezzel a záródokumentummal már kevésbé, így aztán a NOB elnöke, karöltve a doppingellenes világszervezet elnökével bejelentette, hogy a végleges antidoppingtörvényt 2006ig kell elkészíteni, tehát gyakorlatilag arra számíthatunk, hogy 2006ra lesz egy olyan doppingellenes törvény, ami kiindulási pontként, illetve igazodási pontként szolgálhat. Természetesen ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy 2006ig nekünk ezzel a témával nem kell foglalkozni, csak szerettem volna bemutatni a nemzetközi helyzetet. Okulásként a koppenhágai doppingellenes nyilatkozat – amely 2003. március 5én, azaz két héttel ezelőtt született – megállapításait szeretném felolvasni. A részes felek elismerik, hogy a sportnak fontos szerepet kell betöltenie az egészség védelmében, erkölcsi és testi nevelésben és a nemzetek közötti kölcsönös megértés előmozdításában. A rés zes felek tisztában vannak azzal, hogy a dopping aláássa a sport értékeit. Kifejezik aggodalmukat a doppinghatóanyagok és módszerek sportban történő alkalmazása és annak következményei miatt a sport jövőjének szempontjából. Tudatában vannak annak, hogy a közhatóságok és sportszervezetek felelősséget viselnek a sportban vívott doppingellenes harcban, elsősorban a megfelelő módszerek betartása területén, a sportszerűség alapelvének figyelembevételével, a sporteseményeken részt vevők egészének védelme érdeké ben. Ugyanakkor eltökéltek, hogy további és hathatósabb közös lépéseket tegyenek meg, megcélozva a dopping csökkentését és végleges kiküszöbölését a sportból.
