Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 11 (47. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz):
135 demonstráció volt, és hármat tiltott a rendőrség. 2002ben 521 bejelentett demonstráció volt, és hármat tiltott a rendőrség. Ha egy másik összefüggésben is megszemléljük az adatokat, a Medgyessykormány megalakulása óta a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó 636 bejelentett demonstráció volt összesen, ebből 42 politikai nagygyűlés, 41 lakossági tiltakozás és egyéb célokkal bejel entett demonstrációk. Ebből a nagyságrendből érzékelhető az, hogy az elmúlt években hasonló gyakorlat alakult ki. Szeretném még egyszer világossá tenni, hogy itt a jogalkalmazónak, a rendőrségnek a jogszabályok azok a keretek, amelyek meghatározzák a mozgá sterét és amelyeket neki alkalmazni kell. Frakcióvezető úr utalt arra, hogy a gyakorlatban ki kellene alakítani az egyeztetés mechanizmusát is. Szeretném tájékoztatni a közvéleményt arról, hogy a Civilek a Békéért mozgalom 2003. január 28án tette a bejele ntését a BRFKn. Január 30án egyeztető megbeszélésre került sor. Itt a javasolt útvonalat a szervezők visszautasították. Ezt február 5én kelt végzésében hagyta jóvá a bíróság. Szeretnénk még egyszer megerősíteni, hogy örömmel nyugtázom én magam is, hogy az egyeztető tárgyalások eredményeként sikerült egy olyan útvonalra benyújtani a demonstrációt, amely mindenféle mérlegelési szempontnak megfelel, és amelynek alapján február 15én a demonstráció megtartásra kerül. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárt i képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter asszony. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szájer József frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, “Szabadságjogok veszélyben” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! “Uram! Az ön véleményével nem értek egyet, de az életemet adnám azért, hogy elmondhassa.” 13 esztendeje, a rendszerváltoztatá skor azt hittük, hogy a híres francia gondolkodó e szavait többé nem kell idéznünk, mert a szólás, a gondolkodás, a gyülekezés polgári szabadságát kivívtuk, és nincs, nem is lehet visszaút a szocializmus jól ismert gyakorlatához. Akkor rendre a karhatalom eszközeivel akadályozták meg a pártnak nem tetsző összejöveteleinket, vagy azt, hogy kritikus eszméinket nyilvánosan közöljük. Akkor adatokat gyűjtöttek rólunk, és besúgók hálózata vette körül azokat, akiket a szocialista hatalom magára nézve veszélyesnek vélt. A szabadságot szerető demokratákat mégis újból, régről visszaköszönő gondok aggasztják. Csendben lopakodva visszatért közéletünkbe alapvető szabadságjogaink korlátozásának gyakorlata. A mai szabadságszerető emberek aggódnak azon, ha 13 év után ismét betiltanak nyilvános összejöveteleket, közlekedési okokra hivatkozva. Az egyik internetes újság írta 2003ban, miniszter asszony az imént nem idézte ezt az adatot, hogy több tüntetést tiltott be a rendőrség az idén, mint tavaly egész esztendőben. Az a hata lom, amely mintegy tucatnyi, virággal érkező asszony elől egy egész teret képes lezárni, aligha hivatkozhat egy másik esetben a forgalom akadályozására. Egy jogállamban sokan aggódnak akkor is, ha a hatóságok eljárást indítanak valaki ellen, mert egy nyilv ános rendezvényen bekiabál az ott tartózkodó, magas kormányzati tisztségviselőnek; vagy csak azért, mert egyszerűen kiszorult, nem fért be egy másik rendezvényterembe. De az is aggódhat a szólás szabadságáért, aki azt hallja, hogy egy bejelentett, békés de monstrációra hívó szórólapot koboz el a rendőrség. Tisztelt Országgyűlés! A magyar demokraták még nem annyira korosak, hogy elfelejtették volna a szocializmus március 15e előtti és máskori röplapelkobzásait. A történelemből tudjuk, hogy az a hatalom, amel y békés bekiabálókkal vagy csendben emlékezőkkel szemben a rendőrséget veti be, nem antidemokratikus csupán, hanem fél - fél a szavak erejétől. Mi sem igazolja e félelmet jobban, mint az a kitartó küzdelem, amelyet ez a kormányzat folytat egy olyan múzeum ellen, amely a
