Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 17 (57. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz):
1326 az oka, hogy a cég ezzel a mennyiséggel számolva kevesebbet kíván termeltetni a következő es ztendőkben. Ez az a pont, ahol állami beavatkozást kell kérnünk ahhoz, hogy ez a sokakat a termelésben gátló és kvótát csökkentő készlet az országból kikerüljön, és a világpiacon elhelyezhető legyen, mely mennyiség tulajdonképpen csak egy csepp a világ doh ánytengerében. Az alacsonyabb termeltethető mennyiség ugyanis automatikusan azt hozná magával, hogy a Magyarország által a polgári kormány idején bejelentett 15 ezer tonnás kvótaigény redukálódna, ami már ugye redukálódott is, és számos család lehetetlen h elyzetbe kerülne. Ismerve a mezőgazdaság jelenlegi helyzetét, problémáit, kizártnak tartom, hogy ezek a dohánytermesztő gazdák mindannyian más kultúra felé orientálódva pótolni tudnák a megélhetésükhöz alapvetően szükséges jövedelmüket. Ezért kérném az ige n tisztelt miniszter urat, ha jelen lenne, hogy ezeknek az embereknek valamilyen megoldást eszközölni szíveskedjen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Szintén napirend utáni felszólásra jelentkezett Lázár János képviselő úr, Fideszfrakció. Megadom a szót a képviselő úrnak. DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz) : Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1903. március 22én, szombaton lesz szá z esztendeje annak, hogy Kossuth Lajos szobrát Hódmezővásárhelyen a város elöljárósága fölavatta, és úgy gondoltam, hogy nemcsak a művészi alkotás, amely Kallós Ede, a Hódmezővásárhelyen született, de Párizsban tanult kiváló művész alkotása érdemel szót, h anem az is, hogy a Kossutheszme hogyan hatott Hódmezővásárhelyre, az Alföldre, és hogyan hat mind a mai napig. Nem véletlen, hogy Kossuth Lajosnak szobrot emelt a város közössége, hiszen ahogy egy parasztember visszaemlékezésében fönnmaradt, az 1848. eszt endő március 15. napján kezdődött a magyar szabadság, ahogy a vásárhelyi parasztemberek följegyezték, és valóban 1848. október 3án Kossuth Lajos toborzókörútjának egyik állomásaképpen Vásárhely főterén több ezer polgár előtt tartott toborzóbeszédet. Ennek hatására 900 vásárhelyi fiatal vonult honvédnek, harcolta végig Branyiszkót, Budát Bem seregében, majd szenvedte el a fegyverletételt, a bosszúállást és a meghurcoltatást az 1850es, '60as években. Ez volt a magyar történelem alatt az első olyan közösség i élmény, amely mindenkihez szólt 1848 tavaszán, a Talpra magyar vagy a Kossuthnóta a magyar parasztemberek, a magyar nép nyelvén szólt. Ne felejtsük, akkor a lakosság 80 százaléka agrárnépességű lakosság volt, akiket a jobbágyfelszabadítás érintett. Az ö tveneshatvanas évek mártíráldozatai, az ötveneshatvanas évek elnyomása pedig eggyé kovácsolta Vásárhelyen ezeket a honvédeket, a hozzátartozó családokat, mint ahogy az országban is, hiszen hozzávetőleg egymillió családot érintett az 1848as forradalom, t örvényes forradalom és az azt követő szabadságharc, egymillió családnak volt olyan közösségi élménye, amely a nemzeti mítoszok közé sorolható. 1870ben mítosz, jelkép, az 1848as szabadság jelképápolásaképpen Kossuth Lajost országgyűlési képviselővé vála sztották Hódmezővásárhelyen, amely mandátumot a közismert történelmi okok miatt nem tölthetett be, és már akkor fölmerült, Kossuth életében, hogy egy szobrot állíttasson neki ez a közösség, hiszen a vásárhelyiek tudták Kossuth intését, Magyarországot a pok lok kapui sem fogják megdönteni, ezért tartottak ki évtizedekig ezek a honvédek, egészen a századfordulóig Kossuth eszméi mellett. 1880ban az elsők között választják Kossuthot Hódmezővásárhely díszpolgárává, és az országban is szinte az első között, lehet őséget adva neki, hogy állampolgárságát visszaszerezze és visszatérjen a hazába. A századfordulóra nemcsak a város elöljárósága, hanem a nemzeti összefogást jelképezendő, a római katolikus egyházfiak, a reformátusok, az evangélikusok, az izraeliták, a nőeg yletek, a különböző lokálpatrióta közösségek elhatározzák a szobor fölállítását, és 1903ra
