Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 17 (57. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
1226 Következik Kuncze Gábor frakcióvezető úr felszólalása, “Ünnepein k” címmel. Öné a szó. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban az ünnepeinkről, ünnepeink méltó megünnepléséről szeretnék szólni. Talán azok a képviselőtársaink, akik az első ciklus óta itt vannak a parlamentben, megerősítik, hogy annak idején egyhangúlag döntöttünk arról, hogy melyek legyenek nemzeti ünnepeink, és nyilván nem véletlenül választottuk március 15ét, augusztus 20át, illetve október 23át. Nem véletlenül választottuk, hiszen egyrészt a magyar történelem sorsfordító e seményeihez kapcsolódnak, másrészt mindmind olyan eseményekhez, amelyek megítélését illetően, azt gondolom, egyre inkább konszenzus kell hogy legyen közöttünk. Március 15e a nemzeti függetlenség, illetve a polgárosodás megindulásának ünnepe, augusztus 20án az államalapításról, a honfoglalásról, illetve az ország ezeréves történelméről emlékezünk, illetve október 23án a diktatúra elleni hősies fellépésről és szintén az ország függetlenségéről beszélünk. Ezek az ünnepek, tisztelt képviselőtársaim, a lelkü nkbe vannak írva, ezért, azt gondolom, nem lenne egy teljesíthetetlen követelés, ha az ember arra gondolna, hogy képesek lehetnénk ezeket együtt ünnepelni, és képesek lehetnénk ezeket az ünnepeket méltó módon megünnepelni. Ami az együtt ünneplést illeti, s ajnos az elmúlt 13 év történetét végigtekintve, úgy látom, teljesíthetetlen követeléssé kezd válni. Szerintem jó lenne egyébként, ha a központi ünnepségeken minden párt képviseltetné magát, de belátom, hogy ez egyelőre nem megy. Ugyanakkor azonban természe tesen a véleménynyilvánítás szabadsága azt jelenti, hogy külön is lehet ünnepelni, mindenki megkeresheti magának a megfelelő helyet, és a jó ízlés határain belül természetesen úgy ünnepel, ahogy az neki tetszik. Ugyanakkor még mindig maradna egy másik kívá nalom, a méltó módon történő megünneplés. Fel kell tenni a kérdést, hogy tudunke, tisztelt képviselőtársaim, méltó módon ünnepelni, és sajnos azt a következtetést le kell vonnom, hogy nem. Azért merem ezt a következtetést levonni, mert már az elmúlt évekb en is több alkalommal fordult elő, hogy egyesek megzavarták mások ünneplését. Történt ez például október 23án több alkalommal, több helyszínen is, a legutóbbi október 23ai ünnepen is, és most ismét megtörtént, március 15én itt, Budapesten több helyszíne n zavarták meg felelőtlen elemek a méltó megünneplést. (Zaj a Fidesz padsoraiból.) Már az is a politikai kultúra hiányára utaló dolog, tisztelt képviselőtársaim, ha most bekiabálásokkal próbálunk meg igazolást szerezni azok számára, akik ezt tették az álla mi ünnepeinkkel. Ez is mutatja sajnos, hogy a háttérben mindig a politika húzódik meg, amikor képtelenek vagyunk rendesen ünnepelni. De én ebbe a kérdésbe most nem szeretnék belemenni, mert szándékosan nem akarom a hangulatot feszíteni (Közbeszólás a Fides z padsoraiból: Azt teszed!) . Azt gondolom, hogy két dologban mindenesetre egyetérthetnénk. Egyrészt, hogy senki nem sajátíthatja ki a maga számára a nemzeti ünnepek megünneplésének a jogát. Másrészt, senki nem gyalázhatja meg közös ünnepeinket, és nem zava rhat meg másokat a közös ünnepek megünneplésében. Ez az, ami ellen én fellépek most, tisztelt képviselőtársaim, és ez az, ami esetben azt szeretném, ha egyetértés lenne a demokratikus politikai erők között abban, hogy hagyni kell mindenkit méltó módon mege mlékezni a nemzeti ünnepeinken. Ezért szólítjuk fel a demokratikus politikai erőket arra, hogy határolódjanak el a hét végén történtektől is, határolódjanak el a nemzeti ünnepek meggyalázásától, határolódjanak el attól, hogy má sokat valakik megzavarjanak abban, hogy méltó módon ünnepeljenek. (Zaj a Fidesz padsoraiból.) Úgy látom, ez egyelőre még nehézségeket okoz a képviselőtársaimnak, de én optimista vagyok, előbbutóbb eljutunk a politikai kultúra olyan fokára (Közbeszólás a F idesz padsoraiból: Soha!) , hogy képesek leszünk… Soha, kiabálja a fideszes képviselőtársam, én ennek ellenére sem adnám fel
