Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 17 (43. szám) - Az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők műveleteiben magyar katonai egészségügyi kontingens részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
71 Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra követke zik Eörsi Mátyás úr, az SZDSZ képviselője. Közben kétperces felszólalásra jelentkezett Iváncsik Imre államtitkár úr, de jelzem, hogy nincs kétperces hozzászólásra lehetőség. Tehát megadom a szót Eörsi Mátyás képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőjének. DR. EÖ RSI MÁTYÁS (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a javaslatot, és jobbnak tartotta volna, ha az Országgyűlésnek módja lett volna az eredeti, kormány által elkészített országgyűlési határozatról szavaznia és nem a mostaniról. Egyetértek Simicskó István képviselőtársammal abban, hogy a terrorizmus egy olyan fenyegetés, amelyről a szakemberek nagyonnagyon régóta beszélnek. Évek óta beszélnek róla, de azt hiszem, abban egyetértünk, hogy tavaly szeptember 11e óta mi ndannyian tudjuk, hogy itt nemcsak egy fenyegetésről van szó, hanem egy nagyon is valóságos veszély van, amellyel a világnak számolni kell. Nagyon jól emlékszem, a szeptember 11ei támadást követően az akkori kormány miniszterelnöke nagy hatású, általam tá mogatott beszédben arról szólt, hogy az a támadás nem az Egyesült Államokat érte, hanem az a támadás az egész szabad világ ellen irányult. Én magam is úgy gondolom, hogy igaza volt, és azóta az események tragikus módon alátámasztották az akkori miniszterel nök szavait, hiszen azóta Baliban, Mombasában civilek, a szabad világ képviselői ellen hasonló terrortámadásokra került sor, és a patkó egyik oldalán sem tudhatjuk, hogy a következő ilyen terrortámadás kit fog érni. Úgy gondolom, ha a terrorizmus a szabad világot fenyegeti, akkor Magyarországnak, mint a szabad világ részének, fel kell vennie a kesztyűt, és részt kell vennie, részt kell vállalnia a terrorizmus elleni küzdelemben. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy ítélem meg, azt, ahogy a magyar parlament politi kai erői igyekeznek kibújni az alól, amivel Magyarország valóban részt vehetne a terrorizmus elleni valódi küzdelemben, egy katonaságnál tanult műszóval tudnám leírni. A katonaságnál volt, hogy aki kihúzta magát a munkából, arra azt mondták: sumákol. Úgy é rzem, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi is sumákolunk akkor, amikor ki akarunk bújni a ránk rótt feladatok alól. Szeretném tisztelettel megkérdezni képviselőtársaimat, ha a Magyar Köztársaság azt keresi, hogyan tudna a legkisebb részvétellel együttműködni a terrorizmus elleni harcban, akkor mit szólnának akkor, ha egyszer - ne adj' isten, remélem, erre nem kerül sor - Magyarország kerül veszélybe, Magyarországot éri támadás. Akkor szövetségeseink fognak hasonlóképpen gondolkodni, azt mondják, hogy katonáka t inkább nem küldünk, majd küldünk egészségügyieket vagy küldünk műszakiakat, azt fogják mondani, hogy ők akkor tudnak hozzájárulni az építkezéshez, ha csak műszakiakat vagy egészségügyi katonákat tudnak küldeni. Tisztelt Képviselőtársaim! Katonák kiküldés e, mondjuk Afganisztánba, veszélyes feladat, ezzel tisztában vagyunk. Azonban a katonák attól katonák, hogy amikor vállalták, hogy katonák lesznek, akkor vállalták az ezzel járó veszélyeket is. Úgy gondolom, azzal érvelni, hogy katonákat veszélyes helyzetb e küldenénk, ez egy kicsit farizeus álláspont. A civileket természetesen nem küldenék semmilyen katonai vagy harcművelettel veszélyeztetett területre, de a katonák kiküldése ilyen helyzetben, úgy érzem, nem állna összhangban saját vállalásaikkal. (Sic!) Ti sztelt Képviselőtársaim! Amikor Simicskó István érvelését hallgattam, akkor egyrészt elfogadom, amit mond, hogy Magyarországot nagy elismerés érte, amikor Koszovóban és előtte Boszniában részt vett a békefenntartó műveletekben. Szeretném aláhúzni, hogy ann ak idején az SZDSZ ellenzékből is támogatta szavazatával ezeket az akciókat, mert fontos volt, és helyes lépésnek tartottuk. De nem értem, hogy mi a különbség az akkori boszniai és a mostani afganisztáni helyzet között. Mind a kettő… (Dr. Kosztolányi Dénes : Ez a baj!) Azt kiabálja Kosztolányi képviselőtársam, hogy ez a baj, csakhogy ő még nem magyarázta el, mi a különbség, tudniillik
