Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József):
277 Most a másik oldalról, a kormány és környezete stílusáról kell mondanom néhány gondolatot, nemcsak a párhuzamosság okáért, hanem azért is, mert féléves lett a Medgyessykormány, s mert ez idő alatt stílusának sajátosságai szavakban és tettekben is egyre kontúrosabban, élesebben nyilvánultak meg. Kötetekre rúgó mennyiséggé vált ez a félévnyi történetsor, í gy a rendelkezésre álló néhány perc alatt csak három témakört érintek. Először a kormány és környezete külföldre vitt politikájáról kell beszélnem, mert itt nyilvánul meg legvilágosabban a stílus lényege. A rendszerváltozás óta ugyanis a külpolitika volt a z a terület, ahol a különböző kormányok és az ellenzék talán a leginkább egységes álláspontot képviselték. Most ez az egység, az ország nem kis kárára, megszakadt. A kormány és külföldre került környezete, mondhatnánk durván és hevesen támadja az előző kor mányt, azaz a mai ellenzéket, eladdig, hogy miniszteri nyilatkozatban is leantiszemitázza őket. Ez túlmegy a külföldön tehető nyilatkozatok jellegén, és mélyen becsületsértő. Az ország érdekét tekintve pedig még károsabbak azok a valótlan állítások, amelye k szerint a polgári ellenzék csak élvezni akarja a NATO előnyeit, de a kötelességet nem teljesíti, hogy az ellenzék mindent megtesz az Európai Unióba történő sikeres belépés ellen is. Mindezt itthon, a mozgósított hatalmas sajtódömpinggel akár el is hiteth etik. Külföldön azonban, ezt éppen az illetékesek tudják, hogy Magyarország és az EU, illetőleg a NATO kapcsolata nem a mostani pár hónapon múlt. A külföldre vitt éles támadásokkal az a legnagyobb baj, hogy míg a kormány és a nyilatkozói a polgári ellenzék et akarják tönkreverni, lényegében - az országon belül lévő kiélezett ellentéttel - a megbízhatatlan partner képét festik hazánkról. Az eddigiekből is következik második témakörünk: az ország társadalmipolitikai közhangulatának befolyásolása. A polgári pá rtokra még ma is, a választások után fél évvel is, olyan becsmérlő mondanivalót zúdítanak, mintha a kampány közepén lennénk. A Fidesz, mondják, pitiáner vitát folytat az Európai Unióval kapcsolatban; azért tesz keresztbe a kormánynak, mert nem ő írhatja al á a szerződést. Orbán Viktor három javaslatát kekecelésnek minősítik, miközben a csatlakozásról szóló 60 oldalas polgári programot egyszerűen figyelmen kívül hagyják. A Fideszt a Medgyessykormány minisztere politikai színvaksággal vádolja, amin vitatkozni sem érdemes vele. Nem beszélve az állandóan hangoztatott erőből való politizálásról, amire pedig, nem kell sok tudomány hozzá, ellenzékben mód sincs. Nem folytatva az idézetek sorát: úgy tűnik, hogy a kormány és környezete mindent vállal és elkövet, hogy hiteltelenítsék a polgári oldal képviselőit a társadalom előtt. Végül harmadik témakörként a parlamenti politizálás stílusára utalok. E tekintetben ma már általánossá vált, hogy a kormánypártok az ellenzék javaslatait rendszeresen leszavazzák, tekintet nél kül azok tartalmára. Több mint aggasztó, hogy a parlamenti felszólalások hangneme ebben a ciklusban tovább durvult. Ma már ott tartunk, hogy a Medgyessykormány nevében felszólaló miniszter, eddig példa nélküli módon, képviselőket nyíltan és következmények nélkül sértegethet. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormányzó pártok egyik prominense a költségvetési vita alatt a polgári oldalhoz fordulva azt mondta: nehéz veletek politizálni, de mi megpróbáljuk. Nos, ez a próba már eddig is sikeres volt, és azt mu tatta: a polgári pártokkal éppenhogy nem nehéz politizálni. Itt ugyanis nem az az alapkérdés, hogy kivel, melyik párttal kell harcolni, hanem pártra való tekintet nélkül az az alapkérdés, hogy kikért és miért érdemes együttműködni, nehézségeket is vállalva . Csak így lehet a parlament a demokratikus népképviselet színtere, és ez a felfogás jelentheti az ország, a nemzet érdekének országon belül és azon kívül történő eredményes szolgálatát. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) (18.00) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Miután a kormányból senki nem tartózkodik az Országgyűlés üléstermében, ezért nem kérdezem meg, hogy kíváne a kormány válaszolni.
