Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határoz... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HARGITAI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
256 ezeket a jelentéseket vagy a kötelező egyetemi tankönyveknek egyfajta melléklete lehetne. Bár a biztos uraknak megvan az a szerencsés helyzete, hogy egyetemeken is elég sűrűn megfo rdulnak, úgyhogy akár kötelező irodalommá is tehetik ezt, legalább a joghallgatóknak; képviselőknél - mint ahogy ezt a példa mutatja - ezt már egy kicsit nehezebb elérni. Ez a jelentés több szellemi muníciót ad nekünk, képviselőknek, ha belenézünk, mint mo ndjuk tegnap az a miniszteri expozé, ami abból a székből hangzott el, ahol az államtitkár úr ül most. Az is hasznos volt sok szempontból, de másként volt ösztönző, mint ezek a jelentések. Hogyha Kaltenbach Jenő jelentését olvassuk, és összevetjük az egész problémakört az általános biztos anyagával vagy az adatvédelmi biztos anyagával, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az a jogterület, ami a legbizonytalanabb, itt nincsenek nemzetközi jogi fogódzók. Addig, ameddig az általános biztos által vizsgált területek ált alában az alapjogok vagy az emberi jogok, azért többékevésbé kikristályosodott elveken nyugszanak ma már Európában vagy a világban - ezt gondolom az adatvédelmi biztos területéről is, bár az egy sokkal fiatalabb jogterület , Kaltenbach úrnak van ilyen sz empontból mindig a legnehezebb dolga, mert egyszerűen nincsenek fogódzók. Amilyen ellentmondásos a magyar kisebbségi joganyag és a szabályozás, olyan ellentmondásosnak gondolom mindazt, amihez nekünk valahol igazodnunk kellene. Nincsenek igazodási pontok. Nincsenek igazodási pontok abban az Európai Unióban, azon a területen, ahova mi menni fogunk egy év múlva. Nevezhetjük ezt az Uniót - az Unió önmagát is így nevezi - értékközösségnek, ez így is van. De ha ezeket az értékeket az Unió tagállamainak a jogában vagy magának az Európai Közösségnek vagy az Európai Uniónak a jogában vizsgálom ezen a területen, ami a kisebbségi jogot illeti, hát, akkor ilyen fogódzókat csak nagyon áttételesen lehet találni - az európai uniós szerződésben gyakorlatilag nincsenek erre vonatkozó szabályok. Az Európa Tanács, mint egy másik jeles intézmény, általában csak olyan jogi normák alkotására képes, ami nem feltétlenül kötelezi a tagállamokat vagy az Európa Tanács államait. Az EBESZ - hogy egy másik jeles intézményről szóljak - ak kor tud megszólalni ezen a területen, a kisebbségi kérdés tekintetében, hogyha biztonságpolitikai nézőpontjából adódóan valahol problémát lát. A '90es években, a nagy átalakulások időszakában, amik itt Közép- és KeletEurópában zajlottak, ezt az EBESZ meg is tette. Amikor az Európai Közösség fontosnak vélte, akkor az EBESZen keresztül még egy jogintézményt is létrehozott ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatára, ösztönzésére az EBESZen belül - a kisebbségi főbiztos intézményére gondolok. Nemrég az emberi jog i bizottság elnöke találkozott is vele itt, a Parlament épületében. Mindezeket együtt látva azt mondom, hogy mégis, ez egy olyan jogterület, ahol nincs sok fogódzó. Hogy kellene nekünk eljárnunk? Számunkra, akik az Európai Uniónak tagjai leszünk egy év múl va, nem lehet közömbös az, hogy milyen joganyaggal, milyen magyar kisebbségi jogi szabályozással kerülünk be ebbe a rendszerbe, mert az Európai Unióban van egy Európai Bíróság, amelynek erőteljes a jogfejlesztő tevékenysége. Az Európai Bíróságnak lehetőség e van arra - többször élt is ezzel, eseteket lehetne megfogalmazni , hogy vizsgálja egyszerűen a tagállamok alkotmányos hagyományait. Nemsokára a mi alkotmányos berendezkedésünk, kisebbségi jogi szabályozásunk is része lesz az Európai Unió tagállamainak e gyikeként ennek a szabályrendszernek, és vagy jó, vagy rossz muníciót ad ennek a rendszernek, ennek a rendszernek a továbbfejlesztéséhez. Nekünk érdekünkben állna, hogy egy innen, KözépKeletEurópából nézve tökéletesnek látszó vagy jól működő intézményren dszerrel lépjünk be az Európai Unióba. Mégis azt látom, hogy elmúlt az öröm pillanata, az eufória, ami a rendszerváltás körül ezt a jogterületet is érintette: '93ban meghoztunk egy jó szándékú törvényt, és azóta ezt a törvényt csak akkor és olyan mértékbe n változtatjuk meg, amilyen mértékben nagyon muszáj. Ha már diplomáciai bonyodalmak és botrányok adódnak belőle - lásd az előző parlamenti ciklust, amikor mondjuk a román országos önkormányzat a lehetetlen vagy ellentmondásos szabályozás miatt nem tudott m egalakulni , akkor az Országgyűlés azonnal konszenzusra jutott a tekintetben, hogy igazítson a szabályokon, hogy ezt a nagyon látványosnak tetsző malőrt ki tudjuk védeni, és el tudjuk kerülni.
