Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadás... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
247 akkor, amikor most már egy rutinszerűvé váló feladatban kell megkeresni az itt és most aktuális elem eket és arról beszélni. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának beszámolója felveti azt a kérdést, amelyhez Eörsi Mátyáshoz tudok kapcsolódni, hiszen természetesen az állampolgárt védi a közhatalommal szemben. Nem tudjuk megmondani, hol vannak a köz hatalmának a határai, hiszen az a hatalom, amely az állampolgárral szemben ellenséges hatalommá válhat, ma már beszivárog a közhivatali működésből vagy a köztestületi működésből a magánszférába is; és ha velem egy hitelt nyújtó bank úgy viselkedik, mintha közhatalom volna, ha nem tagadhatom meg, hogy a férjem személyes adatait megadjam - még abban az esetben sem, ha ő nem adóstársam , akkor hol vannak határok. Persze tudom, hogy a példám nem igazán szerencsés, mert az adatvédelmi biztos vizsgálhatja a mag ánszférát is, de biztosan lehetett volna szerencsésebb példát is találnom. Egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik nyomatékkal hangsúlyozták, eljött az ideje annak, hogy nézzünk szét a törvényi felhatalmazás körében is, és nézzük meg, hogyan lehet a z állampolgárok érdekében továbblépni. Lenkovics Barnabás jelentése rendkívül hasznos kézikönyv. Majtényi László évente benyújtott jelentéseit azért ünnepeltem évről évre, mert azt mondtam, hogy szakmai és politikai esszét olvasok, ami számomra rendkívüli élvezetet jelent. (15.30) Ezt az élvezetet most Kaltenbach Jenő jelentésében találtam meg, amely nemcsak pontos, korrekt, hanem olvasmányos is, nemcsak tudásanyagot ad, hanem kérdez, vitatkozik, figyelmet kelt, figyelmet ébreszt, és válaszadásra ké nyszerít. Nem hiszem, hogy túl optimista lenne, legfeljebb ahogy haladunk az időben előre, egyre több dologról, amit korábban sejtettünk, bebizonyosodik, hogy valósággá válhat, majd öt perc múlva valósággá is válik. Ami a közelmúltban történt, az bizonyítj a, hogy a korábban csak sejtett feszültségek most valódi társadalmi problémaként hullanak vissza a fejünkre. Nincs lehetőségem arra, hogy a három választás alkotmányosságáról véleményt nyilvánítsak, de azt tudom, hogy az eredeti törvényi célkitűzéseknek a kisebbségi választások mai rendszere nem felel meg, és azt is tudom, hogy közjogi autonómia helyett ez a választási rendszer lehetőséget ad a többségi társadalom manipulációjára a kisebbségek rovására. Ha ez így van, márpedig láttuk, hogy így lehet, akkor nem késlekedhetünk a változtatásokkal. Abban a tekintetben én magam kevésbé vagyok optimista, hogy a kisebbségi önkormányzatok mai rendszere alkalmase annak az integrációs funkciónak a hordására és kiviselésére, amelyet éppen Kaltenbach Jenő tekint kulcsf ogalomnak az európai uniós csatlakozásban. Hiszen ez a rendszer ma már kezd megszilárdulni, mondhatnám azt is, megkövesedni, és ebben a megkövesedett kisebbségi önkormányzati rendszerben ott bújhat meg a szegregáció maga, hiszen minden, ami elválaszt, az e gyben szegregálhat is, és hogy valóban szegregál, arra a közelmúlt eseményei is példát mutattak. A szóbeli bevezetőben feltett kérdések közül nem lehet kikerülni a diszkrimináció, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának kérdéskörét, az egyenlő bánásmód köv etelményét. Az igazán nagy kérdés az, amit Kaltenbach Jenő egy külföldi konferencia angol előadójától idéz, hogy tudniillik hogyan látják a Magyarországon élő emberek magukat mint Európa fejlődéséhez hozzájáruló nemzetet: egy olyan nemzetként, amelynek bőr színe fehér, amely középeurópai származású, egy bizonyos kultúrával és nyelvvel, vagy olyan nemzetként, amely évszázadokon keresztül többféle nemzet keveredéséből jött létre, és büszke sokszínű kulturális örökségére, többnemzetiségű múltjára és jelenére. Ha erre a kérdésre nem adunk jó választ, akkor természetesen nem tagadhatjuk azt, hogy bennünk lakik, bennünk is lakik a megkülönböztetésre, a diszkriminációra, a rasszista előítéletekre való hajlam. Meg vagyok győződve arról, hogy a törvényi szabályozás e lkerülhetetlen, és azt gondolom, nincsen Kaltenbach Jenő és köztem elvi vita, legfeljebb annyi él, hogy én személy szerint nem
