Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadás... - ELNÖK (Mandur László): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) képviselőcsoportja részéről:
240 dí szes társaságban nem jogászok, hanem más foglalkozást vagy hivatást űznek. Azt gondolom, ez az előnyére és pozitív irányban változott a beszámolóban. A beszámoló szerkezete, struktúrája racionális, logikus, valóban világosan nyomon követhető. A tartalmi sz empontok tekintetében a beszámoló fő megállapítása megnyugtató a számunkra, és szeretném idézni ezt a megállapítást: "A jogállam alapvető intézményei megfelelően működnek, a hatóságok a tevékenységük során az alkotmányos jogokat tiszteletben tartják." Emlí tettem az imént, hogy történelmi jelentőségű a beszámoló, ilyen szempontból is nagyon fontos és aláhúzandó tehát, hogy ebben a beszámolóban az ombudsman úr, illetve általános helyettese úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a jogállam alapvető intézményei valóba n megerősödtek, intézményesültek most már a társadalom életében is, illetve a hatóságok a tevékenységük során az alkotmányos jogokat tiszteletben tartják. Rendkívül fontosnak tartom a beszámoló egyik hangsúlyos elemét, az alkotmányosság és az emberi méltós ág kapcsolatrendszerét. Az alkotmány és az emberi méltóság tiszteletben tartásának elve elválaszthatatlan egymástól, eltéphetetlen kapcsolatban vannak. Ennek gyakorlatilag a beszámolóban is hangsúlyosan megjelenő jogosultság a következménye: a tisztességes eljáráshoz való jog. A hatóságok legtöbbször nem alanyi jogokat, hanem a jogbiztonság követelményét, illetve az ebből fakadó törvényes eljáráshoz való jogot sértik meg. A beszámoló 183. oldalán megrázó megfogalmazás olvasható, amely megítélésünk szerint f igyelemfelhívás és felkiáltójel is egyszerre. Szó szerint idézem ezt a mondatot: "Az ügyek egyre bonyolultabbakká válnak, ami a polgárok számára nehezen követhetővé, vagy egyenesen átláthatatlanná teszi a hatóságok eljárását, ami a jogaik érvényesítésében súlyosan érintheti a jogban kevéssé jártas állampolgárokat." A bizottsági ülésünkön szót ejtettünk erről a mondatról, és azt gondolom, itt is hangsúlyoznom kell, hogy ezt a számomra nagyon fontos, megrázó vagy felhívó megfogalmazást többszörösen szeretném aláhúzni. Hiszen ha ez így van, ha ez igaz - márpedig nincs okunk kétségbe vonni, és azt gondolom, a saját mindennapos hétköznapi tapasztalataink ezt megerősítik , akkor ez a tény kötelez bennünket. Kötelez bennünket arra, hogy a jogban kevéssé járatos ál lampolgárokat segítsük: információkkal, világos, áttekinthető tájékoztató anyagokkal - ha lehet ilyen csúnya szóval mondani: kampánnyal, vagy kampányokkal. Ha még az európai uniós csatlakozási folyamatból reánk háruló, reánk szakadó jogi természetű, átláth atatlan információrengeteget is hozzágondolom vagy hozzáveszem mindehhez, akkor talán úgy is fogalmazhatnék, hogy óriási feladat áll előttünk, óriási feladat tornyosul elénk, és óriási felelősség hárul a biztos urakra, az Országgyűlésre, a kormányzatra, il letve minden érintett szervezetre, minden érintett felelős személy vállára. Mindenesetre biztos, hogy ez egy megoldandó, nagynagy feladat és felelősség. Mert hogyan beszélhetnénk esélyekről, esélyegyenlőségről, egyenlőségről, hogyan beszélhetnénk az ember i méltóságról, vagy az emberi méltóság forradalmának folyamatában való jelenlétről, ha az átláthatatlanság uralkodhat el, az átláthatatlanság uralkodik a gyakorlatban, a jogban nem járatos állampolgárok hétköznapi életében? Azt gondolom, ebben van óriási f elelősségünk, és ebben van az Országgyűlés egészének nagynagy felelőssége. Mindezekből következően a magunk részéről nagyon támogatjuk, nagyon támogatnánk tematikus tájékoztató füzetek kiadását, amennyiben erre mód és lehetőség van. Azt gondolom, ezek val óban hozzásegítik, hozzásegíthetik az állampolgárokat ezen kérdések megismeréséhez, illetve a saját állampolgári jogaik gyakorlásához. Az ombudsmani beszámoló nagyon lényeges része - és azt gondolom, itt már csak ismételni tudom az előttem elmondottakat - az országgyűlési biztos ajánlásainak története, történelme, sorsa. Azt gondolom, a beszámolóban újra megfogalmazott ajánlások szintén felvetik az Országgyűlés, illetve a kormány, a kormányzat felelősségét ezen ajánlások megvalósítása kapcsán. (15.00)
