Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szól... - ELNÖK (Mandur László): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
226 jogharmonizációs irányelveknek - és ebben a vonatkozásban is meghatározó a hatásuk a csatlakozási folyamatra , hogy a Tanács az előírt célok megvalósítá sát 2003. június 17ei határidővel állapította meg a tagállamokra nézve. A kormány második félévi munkatervében foglaltakra tekintettel ki kell emelni, hogy az év végéig kormányelőterjesztést kell készíteni a hátrányos megkülönböztetés formáinak visszaszo rítását célzó hatályos jogszabályok korszerűsítésének koncepciójáról. A koncepció kimunkálása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a jogalkotásnak a nemzetközi irányvonalakra tekintettel már nemcsak a megkülönböztetést kell megakadályoznia, hanem a disz kriminatív magatartás kialakulásának lehetőségét is. E szabályozásban jelentős szerepet kell biztosítani a társadalom megfelelő irányú tudatformálásának, a civil szervezetek bekapcsolásának a hátrányos megkülönböztetés megakadályozása és repressziója érdek ében, kiemelt szempontként érvényesítve egyúttal az irányelvekben foglalt intézmények koherens beillesztését a jogrendszerbe. A kormánykoncepció az új szabályozással kapcsolatban az, hogy a szabályozás egységesítése érdekében szükséges egy egységes antidis zkriminációs törvény megalkotása, amely egyrészt összefoglalóan tartalmazná a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos alapvető rendelkezéseket, másrészt pedig tartalmazná azokat a minimális követelményeket, amelyeknek a különböző ágazati szabályozásoknak meg kell felelniük. A kisebbségi ombudsman beszámolója éles kritikát fejt ki az úgynevezett nyelvtörvénnyel, a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről szóló 2001. évi XCVI. törvénnyel kapcs olatban. A kritika egyes elemeit mi megalapozottnak tartjuk, így például azt, hogy ennek a szabályozásnak részben a reklámtörvényben, részben pedig a belkereskedelmi törvényben lett volna igazából a helye, ugyanakkor a kritika más elemeinek megalapozottság a részben kétségesnek tűnik. A beszámoló idézi az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének 11. cikkét, amely szerint "a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy azon jogát, hogy saj át kisebbségi nyelven cégtáblákat, feliratokat és egyéb, magántermészetű információkat tegyen közzé, a nyilvánosság számára láthatóan". Eddig az idézet. Ennek a rendelkezésnek az idézése megítélésem szerint részben félreértésen alapszik, a nyelvtörvény ugy anis nem tartalmaz semmiféle olyan tilalmat, amely szerint tilos lenne a magyaron kívül más, adott esetben kisebbségi nyelven cégfeliratot vagy más feliratot közzétenni. (Dr. Lázár Jánost a jegyzői székben Németh Zsolt váltja fel.) A törvény tehát nem sért i a kisebbségi keretegyezmény idézett rendelkezéseit - talán éppen ellenkezőleg. A törvény azt írja elő, hogy az idegen nyelvű felirat mellett annak magyar nyelvű megfelelőjét is meg kell jeleníteni, a kisebbségi jogokra tekintettel ugyanakkor úgy rendelke zik, hogy a törvény előírásai nem vonatkoznak azokra a településekre, amelyeken kisebbségi önkormányzat működik. Az ilyen településeken az adott kisebbség nyelvén közzétett feliratoknál tehát nem követelmény, hogy magyarul is fel kell tüntetni a szöveget. Nyilvánvaló, hogy a kisebbségi jogok körében egy ilyen többletjog ott indokolható, ahol az adott kisebbség kellő számban él, ezért megalapozottan húzható meg itt a határ. A kérdéskör ugyanakkor, mint az az országgyűlési vitában is megfogalmazódott, az euró pai uniós követelményeket érinti. Egy európai bírósági döntés szerint ugyanis nem sérti a közösségi jogot, ha a tagállam a kereskedelemben a helyi nyelvű feliratozást írja elő, feltéve, hogy az nem diszkriminatív. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Köztársaság a magyar nyelvet előtérbe helyezheti az uniós nyelvekkel szemben, de az Unió tagállamainak nyelvei között nem tehet különbséget. Magyarországon azonban két uniós ország nyelve, a német és a görög egyben hazai kisebbségek nyelve is, a velünk együtt csatlako zni kívánó országok nyelveiről persze nem is beszélve. Ha tehát a német és a görög, illetve a későbbiekben a szlovák vagy a szlovén kisebbségnek a törvény megengedi, hogy a saját nyelvükön feliratokat helyezzenek el magyar nyelvű kiegészítés nélkül, de ez például az angol vagy a francia nyelvre nem vonatkozik, akkor a szabályozás diszkriminatív, mert
