Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
174 az országnak, mind saját, mind európai uniós támogatásban. Ha ezt ügyesen kihasználjuk, akkor a mostani, közvetlen agrártámogatásokhoz képest a tájfenntartó támogatásokból, a vidékfejlesztési támogatásból és a strukturális alapokból, bizony, kom oly pénzügyi támogatást szerezhetünk ahhoz, (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) hogy az Európai Unióban egyetlen gazda se érezze magát másodrangú állampolgárnak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti képviselők padso raiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kormány nevében Szanyi Tibor államtitkár úr kíván felszólalni. DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány ö rül. Örül annak, hogy ezek a kérdések napirenden vannak, lesznek - szándékaink szerint minél gyakrabban - e Ház falain belül. Ha az elmúlt héten lezárult csatlakozási tárgyalásokat értékelnünk kell, akkor valószínűleg nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az eredmények az álmaink alatt, de - láss csodát! - a realitások fölött zárultak. Mik voltak az álmaink? Az álmaink azok voltak, hogy olyan kvótákat harcoljunk ki, amelyek egyébként egy relatív, összefüggéstelen rendszerben, a történelemből kiragadott évjárat okban a lehető legjobb arcunkat mutatják. Az Európai Unió persze tárgyalópartner volt. A tárgyalópartnert ugyan meg lehet győzni okos érvekkel, de irreális dolgokat, attól tartok, nem szabad tőlük sem elvárni. Én szeretném megvilágítani a helyzetet egyetle n, konkrét tekintetben: ez a sokat emlegetett tejkvóta. Ez a tejkvóta olyan lesz, mint valami állatorvosi ló, hiszen mindent erre próbálnak ráfogni. Mi a realitás? A realitás az, hogy jelen pillanatban közel egynegyedével nagyobb kvótát sikerült kiharcolni , mint amekkora a tényleges magyar termelés. Itt nekem mindenki dobálózhat mindenféle számokkal, de egészen addig, amíg a mostani kvóta még azzal is több, hogy egyébként a magyar tejágazat túltermelésről panaszkodik - magyarul: nincs piaca, mert csak terme l, csak termel, csak termel, a maga öntevékeny módján , ilyen körülmények között, én azt hiszem, rossz megállapodásról beszélni nem szabad. Van mozgástér. De szeretném hozzátenni, hogy minden egyes kvóta tekintetében bőven van mozgástér. Ha egy hasonlatta l élhetek, azt mondanám, hogy mondjuk 42es Magyarország lába és 44es cipőt vásárolt az Európai Uniótól. Van mozgástér bőven. De hadd mondjam el azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy most, a héten hétfőn, Moszkvában járva, az annyira áhított, a visszatérés földjeként emlegetett orosz piacon, a következővel kellett szembesülnöm: ajánlatot kértek a magyar tejágazattól, mindössze 500 tonna vajra, és az volt a magyar tejágazat válasza, hogy nincs, jövő év első félévének végén esetleg lesz. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiban: A kicsiket nem számítottátok.) (9.30) Kérem szépen, én a magyar tejágazatról beszélek, abban kicsi is, nagy is, minden van. De akkor még a kvótákról egypár szót. A tejet leszámítva az összes többi kvóta nem termelési kvóta, hanem támogatá si kvóta. Magyarul: amire kvóta van, arra támogatás is van; amire nincs kvóta, arra támogatás sincsen. Konkrétan: körtére van támogatás, almára nincs; marhára van támogatás, sertésre nincs. Mármint a közvetlen kifizetésről beszélünk, nem a fejlesztési támo gatásokról. Tehát ne gondoljuk azt és a közvéleményt se hitegessük azzal, hogy itt ezek a kvóták igazából beszűkítenek minket, hiszen elméletileg annyit termelhetünk, amennyit akarunk, legfeljebb nem kapunk rá támogatást, és próbáljuk meg eladni ott, ahol tudjuk. Ez ilyen pofonegyszerű, kérem szépen. De ha még az álmokról beszélhetek, hogy mik voltak itt a különböző álmok: álmainkban sem gondoltuk volna, hogy pont az elmúlt miniszterelnök lesz ennek az egész európai uniós csatlakozással kapcsolatos tisztánl átásnak az egyik kerékkötője. Most, amikor tényleg a felkészülésre
