Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 17 (43. szám) - Bejelentés önálló indítvány visszavonásáról - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP):
164 December 11e: kéthasábos, nagy cikk - "Nemkívánatos emlékművek és jelképek Maros megyében " Ebből csak a legszebbet emelem ki: Kőrösi Csoma Sándor szobrát azért emelték, mert azt a hamis gondolatot terjesztette, hogy a magyarok bejövetelekor Erdély lakatlan volt. December 12e: a Román Nemzeti Egységpárt nyílt levelet ír Năstasénak arról, hogy az RMDSZ és a magyarok neorevizonista, fasiszta lényegű, szélsőséges, etnikailag tisztogató, nyelvileg elszigetelő, irredenta politikát folytatnak. December 16án arról írnak, hogy egy transzszilván nyelvet akarnak itt egyesek létrehozni, a román szeparati stákkal együtt az ottani magyarok. Ez egy románellenes agresszió. December 17én: "Tolerancia és könyörület a gyilkosokkal szemben?" - annak kapcsán, hogy a Hargita megyei bögözi iskolában Wass Albert nevét akarják felvenni. Ugyanezen a napon a sepsiszentg yörgyi Cuvîntul Nou újságban arról írnak, hogy a 13 tábornok emlékművének nincs mit keresni Romániában. Nagyon fontos dolog, hogy a határon túli magyarokról szóló kedvezménytörvény mennyiben felel meg az európai normáknak, ezen belül a velencei bizottság á llásfoglalásának. Nagyon fontos az is, hogy mi az érintett szomszédos országok véleménye a törvényről, valamint, hogy megtörténte velük a megfelelő előzetes konzultáció, egyeztetés. Mérce az is, hogy a határon túli magyarság politikusait, politikai és civ il szervezeteit a magyar kormány és a magyar parlament mennyiben vonta és vonja be a törvény megalkotásába. Sajnos az a tény is politikai jelentőséget kapott, hogy a Fideszkormány nem tett meg mindent az előkészítés során a tájékoztatás érdekében. Különö sen nagyot mulasztottak a nemzetközi politikai marketingben. Nem úgy, mint az ilyen ügyekre természetesen érzékenyen reagáló szomszédos országok! Ezen belül különösen a román diplomácia - a rá jellemző hagyományos ügyességgel - politikai és propagandisztik us előnyre tett szert Magyarországgal szemben. A legfontosabb mégis az, hogy ez a törvény Magyarország és a határon túli magyarság nemzeti érdekeit szolgálja, mégpedig úgy, hogy közben ne veszélyeztesse a középeurópai népek régóta esedékes megbékélését. T ermészetesen senki nem gondolta, hogy ez konfliktus nélkül mehet. Önkritikus szembenézés nélkül azonban ez a megbékélés is csak felszínes lehet. Hiába egyesülünk csillagkoszorús kék zászló alatt, ha egyes keleti és középeurópai népek és főként kormányok t ovábbra is kettős politikát folytatnak. Nem elég demokratának és toleránsnak lenni a nemzetközi politika színpadán és az otthoni ünnepnapokon, ha a hétköznapokban nyíltan vagy rejtve tovább folytatódik a nacionalista kirekesztés, egymás identitásának, sőt néha létének megkérdőjelezése. A Magyar Szocialista Párt azért szavazta meg a kedvezménytörvényt, mert - minden más nemzethez hasonlóan - felelősséget érez a magyar kultúrához tartozó, a magukat magyarnak valló emberekért. Megszavazta továbbá azért is, és ezt nyíltan ki kell mondani, mert néhány szomszédos országban sajnos az adott ország uniós felzárkózásának üteménél lassabban halad előre az ottani magyarok sorsának jobbra fordulása. Van olyan, ahol ez elsősorban szociális szakadék miatt van, mint például Kárpátalján, és van, ahol csak a helyi politikák és érdekcsoportok számlájára írható. Azonban egyetlen kormány vagy politikai elit sem tagadhatja meg a felelősségét azért, ami saját országában történik. Természetesen Magyarországon is vannak szélsőséges j elenségek, hamis egyensúlyról azonban felesleges beszélni. Úgy hathét évvel ezelőtt egy román szociológiai felmérés kimutatta, hogy az Erdélyben élő románok 57 százaléka azt gondolja, hogy egyszer csak jönnek a magyarok és erőszakkal visszaveszik Erdélyt, míg a romániai magyar közvéleményben ez az arány csak 14 százalék. A felszólalásom elején idézett sajtóbeszédek, amelyek egy megyei napilap tíznapi termékei, azt mutatják, hogy van még tennivaló. El kell tűrnünk egymás ünnepeit és hétköznapjait, de meg ke ll
