Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 2 (24. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
973 Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Most Lezsák Sándor következik, az MDFfrakcióból. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Há z! Tisztelt Államtitkár Urak! Az adótörvények közreadását követően viszonylag gyorsan elemezni lehetett a jogszabályok változásának a következményeit. Az MDF részéről eddig megszólalt képviselőtársaim, Font Sándor és Herényi Károly, tömören úgy fogalmaztak - így is lehet összegezni felszólalásaikat , hogy ez a törvényjavaslat családellenes és középosztályellenes. Az elhangzott érveket a Nemzetpolitikai Társaság szakvéleményével is kiegészítve kívánom megerősíteni. Miért családellenesek ezek az adóterhek? Köztudottan 1988ban nem a teherbírásarányos családi jövedelemadót vezette be az akkori kormány, hanem azt az adórendszert, ami lényegében csak a kereseteket adóztatta meg, attól függetlenül, hogy hány eltartott szorult erre a keresetre. Egészen 1998ig ú gy adóztatták meg a gyermeknevelésre szánt kereseteket a szülőknél, mint az élvezeti cikkekre vagy éppen külföldi utazásokra szánt jövedelmeket másoknál. Teljesen magánüggyé vált a gyermeknevelés; nem csoda, hogy a Hornkorszakban rekordméretűvé vált a gye rmekszegénység. Jövedelemstatisztikai adatok szerint a gyermekszegénység duplájára növekedett 199498 között. A rendszerváltást követő két kormány eltérő családpolitikáját markánsan jelzik azok az adatok, miszerint 1992ben a két év alatti gyermekek 15 szá zaléka volt szegény, azaz az átlagjövedelem felét sem kitevő jövedelmi fejadagból élt, míg 1997ben már 34 százalékuk, a 36 évesek 14 százaléka volt szegény 1992ben, 26 százalékuk 1997ben. A hazai gyermekes családok sanyarú állapota a családellenes Hornkormány idején nemzetközi mércével mérve is riasztó volt. A kormányzati ciklus vége felé az átlagjövedelem fele alatti jövedelmi fejadagból élt a magyarországi gyermekek 23 százaléka, míg Németországban és Franciaországban 7 százalék volt ez az arány, Fin nországban és Svédországban csupán 3 százalék. Ezt a rohamosan növekvő gyermekszegénységet állította meg a FideszkisgazdaMDFkormányzat. Nyilván először le kellett fékeznie ezt a folyamatot, majd megfordítania. Amikor most több kormánypárti ké pviselőtársam arról panaszkodott, hogy Magyarországon minden ötödik gyermek kénytelen gyermekszegénységben élni, akkor csupán azt felejtették el megemlíteni, hogy ez javuló eredmény, hiszen a Hornkormányzat időszakában minden negyedik gyermek volt kénytel en gyermekszegénységben élni. (16.50) Azóta tehát nem növekedett, hanem csökkent a gyermekszegénység. Más adatok is erre utalnak. 1998ban például az eltartott gyermekek 71 százaléka élt átlagjövedelem alatti háztartásban, 1999ben 68 százaléka; ma keveseb b, mint kétharmada. Helyzetük tehát egyértelműen javult. Mint láttuk, tisztelt Ház, a gyermekek kétharmada az átlagosnál alacsonyabb jövedelmi nívón él, azaz egyidejűleg a gyermekek közel kétharmadának az átlagosnál jobban keresnek a szülei. Ez egy látszól agos ellentmondás. Bárki megértheti, ha belegondol abba, hogy a kiskeresetűek jelentős része még pályakezdő és család nélküli fiatal, míg a fizetési ranglétrán már magasabban állnak azok, akiknek több gyermekük van. Hiába magas a keresetük, a több eltartot t miatt alacsony a jövedelmük. Ezt a hátrányos helyzetet enyhíti némileg a gyermekek után járó adókedvezmény, azaz közelíti az átlag felé az alacsony jövedelmű családokat. Több, nem kellően tájékozott képviselőtársam figyelmébe ajánlom, hogy állításukkal e llentétben nem növeli, hanem mérsékli a jövedelmi különbségeket a gyermekesek adókedvezménye, egyszerűen amiatt, hogy lényegesen több kis jövedelmű veszi igénybe, mint nagy jövedelmű. Statisztikai csodák nincsenek, ha a gyermekek kétharmad része az átlagjö vedelmi szint alatt él, akkor
