Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Szájer József): - MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
90 Én ez t kisebbségi véleményként azért kívánom itt szóvá tenni, mert igenis hangot kívánok és kívánunk adni annak, hogy elfogadhatatlan egy ilyen eljárás, az Országgyűlés a komolyságát, tekintélyét veszélyezteti akkor - nem beszélve a felelősségéről, hiszen törvé nyt alkotunk , amikor egy ilyen terjedelmű javaslatról felkészületlenül tárgyal. Ezt én már nem a mai ülésre mondom, hiszen a bizottsági ülés egy héttel ezelőtt volt, bár azt gondolom, hogy az sem véletlen - de nem az én kompetenciám ennek az értékelése , hogy az ellenzéki frakciók a mai napra még nem vállalták a vezérszónoki felszólalást. De most már, legalábbis eddig az ülésig, egy hét eltelt. De úgy, kérem, bizottsági ülésbe sem lehet szerintem belemenni, hogy ne legyen az embernek huszonnégy óránál tö bb ideje arra, hogy egy ilyen terjedelmes törvényjavaslatot áttanulmányozhasson, felkészülhessen, szakértőkkel konzultálhasson, tehát ez az ügy nem volt megfelelően előkészítve. Én nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy ez legyen példa arra, hogy az ilyen e ljárástól a jövőben tartózkodjunk. Ezt természetesen nem nekünk kell mondani, mert mi a megfelelő indítványt, azt, hogy nincs tárgyalási helyzet, vegyük le a napirendről, megtettük, nem tehetünk róla, hogy a kormánytöbbség mégis kijelöltette többségi szava zással ezt a teljesen értelmetlen, felesleges bizottsági ülést és állásfoglalást. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás sze rint tizenöt perces időkeretben, ezenközben kétperces hozzászólásokra nem kerül sor. Egyúttal bejelentem, hogy a Fidesz és az MDF képviselőcsoportja a mai vitában nem állított előadót. Elsőként megadom a szót Kapolyi Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt ké pviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Képviselő úr, öné a szó. (Dr. Kapolyi László jelzésére:) Köszönöm szépen. Tehát a bizottsági vélemény ismertetése keretében már elhangzott ez az álláspont. További vezérszónoki hozzászólá sra adom meg a szót Mécs Imrének, az SZDSZképviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek. (Dr. Csákabonyi Balázs: Serfőző van bejelentve vezérszónoknak, elnézést.) Valószínű, hogy tévedés lehet, én ilyen tájékoztatást nem kaptam; a bejelentettek között Mécs Imre, illetőleg Kapolyi László szerepel, de akkor ezt korrigáljuk. Mivel a szót megadtam Mécs Imrének, ezért utána helyreigazítjuk a problémát. MÉCS IMRE , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Nincs akadálya, hogy átengedjem… Na jó, akkor legyen így! ELNÖK (dr. Szájer József) : Képviselő úr, öné a szó. MÉCS IMRE , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kollégáim! Azért mondom a kolléga szót, mert úgy érzem, hogy egy olyan fontos törvényjavaslatot tárgyalunk, a melyet kollegiálisan, együtt, közösen gondolkodva célszerű megalkotni. A magyar szabadalmi kultúra nagyon régi és nagyon kifinomult, hiszen az 1800as évek végén született meg az első magyar szabadalmi törvény, jelesül 1895ben, abban az időben, amikor a m agyar jogalkotási kultúra európai hírű volt, gondoljunk csak a Csemegikódexre, gondoljunk csak a kereskedelmi törvényre, amelyik több mint hetven évig volt érvényben, és jól működött. Tehát hasonló volt az első szabadalmi törvény, amelynek több, mai napig is iránymutató jogintézménye volt, és főleg a mentalitása, ami nagyon fontos. Abban az időben az OsztrákMagyar Monarchiában kialakult egy egységes szabadalmi szemlélet, és ez a szabadalmi szemlélet nagyon termékeny volt. Most szinte hasonló helyzetbe ker ültünk: egy nagyobb, tágas hazába fogunk belépni, az Európai Unióba, aminek a Monarchia talán egy kicsit előképe is volt sok szempontból, sok minden kísérletet már átélhettünk akkor, és meg lehetett
