Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 1 (23. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2001. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
844 Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 105. § (1) be kezdése értelmében a részletes vita a törvényjavaslat módosításokkal érintett rendelkezéseinek és a bizottság ajánlásának megvitatásából áll. Ezt az előbbi vita kapcsán szeretném ismét a tisztelt képviselők figyelmébe ajánlani. Megnyitom a részletes vita e lső szakaszát a 213., valamint a 28., 29. és 30. számú ajánlásokra. Megkérdezem, kíváne valaki felszólalni ötperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Varga Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első résznek megfelelően a 2. pontról szeretnék kicsit bővebben szólni, a T/762/38. ajánlás 2. pontjáról, amelyet négy szocialista képviselő nyújtott be. Nagyon sajnálom, hogy egyikőjük sincs itt; Jauernik Is tván, Kovács Tibor, dr. Veres János és Göndör István képviselők módosító indítványáról van szó. Azért mondtam el a nevüket is, hogy a jegyzőkönyv mindenképpen őrizze meg, hogy kik voltak azok a képviselők, akik, nyugodtan mondhatom, az elmúlt 12 évben kial akult szokásrendet felrúgva most egy ilyen jellegű módosítással álltak elő. Ezt a módosító indítványukat olyan fontosnak tartották, hogy a múlt héten erről külön sajtótájékoztatót is tartottak. Nézzük tehát meg, hogy mit tartalmaz ez a módosító indítvány. A négy MSZPs képviselő által beadott módosítás arról szól, hogy a 2001es zárszámadáshoz az Országgyűlés ezúttal illesszen egy politikai nyilatkozatot, amelyben kifejezi súlyos elmarasztalását a 2001es költségvetési évvel kapcsolatban. Nem akarom felolva sni ezt a módosítást, hiszen akkor elvinné az ötperces időkeretemet. (15.50) Azt kell mondanom, hogy ez a módosítás a műfajában is, de a tartalmát tekintve is példátlan, precedens nélküli, és nyugodtan mondhatom azt is, hogy a hatalmi arrogancia döbbenetes példája. Tisztelt Képviselőtársaim! Van közöttünk jó néhány kérdésben politikai vita. Bizonyára másképp ítéljük meg a családtámogatásokat, másképp ítéltük meg a státustörvény hatását; és nyilván ilyenfajta viták vannak köztünk minden egyes esztendőről is, hiszen ezért vannak a zárszámadásról vitáink, és ezért vannak akár az adótörvényekről, akár a költségvetési törvényekről is vitáink. Mégis azt kell mondanom, hogy a zárszámadás eddig, az elmúlt 12 évben be tudta tölteni azt a feladatát, amiről igazából sz ólnia kell, nevezetesen: mire költötték az adott esztendőben az adófizetők pénzét - ez a legfontosabb dolga. A Pénzügyminisztériumnak, függetlenül attól, hogy közben volte választás és kormányváltás, vagy sem, arról kell számot adnia a kormányon keresztül a tisztelt Háznak, hogy a parlament által elfogadott költségvetési törvényhez képest mi történt az évben, egészen pontosan, fillérre pontosan mire költötték a bevételeket. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy most egy új helyzettel á llunk szemben. Ebben az új helyzetben a parlament kormánypárti többsége értékeli a múltat, és azt mondja, őt nem érdekli, hogy egy törvénynek igazából miről kell szólnia, tegyünk ebbe bele olyan politikai nyilatkozatokat, amelyekre korábban nem volt példa. Azt gondolom, ezt a fajta gyakorlatot nagy kár lenne meghonosítani, hogy különböző, többékevésbé szakmainak tekinthető törvényekben egyfajta történelmi átértékelést hajtunk végre. Az előző kormánynak megvolt a maga véleménye a Bokroscsomagról, azokról a z intézkedésekről, mégsem tartottuk volna szerencsésnek, ha a Bokroscsomagról egy ilyenfajta politikai nyilatkozat kerül elfogadásra. Most úgy tűnik, hogy a kormánypárti oldal szakít ezzel a gyakorlattal, és elkövetkezhet az idő, amikor majd a Bokroscsom agról lesz ilyen politikai prezentáció, és arról kell majd döntenünk - és nem kétséges, hogy milyen arányban fogunk dönteni , hogy vajon a Bokroscsomag helyes volte, vagy nem volt helyes. De továbbmegyek: ilyen alapon nyugodtan lehet arról vitatkozni, h ogy a nyolcvanas évek eladósodási hulláma, az akkori gazdaságpolitika vajon helyes volte, vagy nem volt helyes. Önök,
