Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 1 (23. szám) - Lezsák Sándor (MDF) - az igazságügy-miniszterhez - "Számíthat-e a tárca támogatására a siketek kisebbségi jogokra irányuló törekvése?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
780 különbözik. A szociális szempontból hátrányos helyzetben lévő, valamint az érzékszervi vagy értelmi képességeikben jelentősen korlátozott emberek azonban a társadalom egy merőben más csoportját alkotják. A lényegesen eltérő helyzet miatt alapjaiban eltérő feladatok állnak az állam előtt a nemzeti kisebbségekkel, illetve a fog yatékoscsoportokkal kapcsolatban. Az előbbieknek széles körű kulturális, politikai jogokat kell biztosítani, a kisebbségek létének és fennmaradásának biztosítására. A fogyatékosoknál az érintett személy hátrányos helyzetének enyhítése, életminőségének javí tása lehet a cél, amely szintén nem nélkülözi a jogi szabályozás során a pozitív diszkrimináció alkalmazását. A fogyatékosok társadalmi csoportjai sem a hagyományos társadalmi szemléletmód, sem pedig a velük kapcsolatos állami feladatok szemszögéből nem so rolhatók a nemzeti és etnikai kisebbségekkel egy csoportba. Jelnyelvük, amely sajátos, alapvetően szocializációs funkciójú, az anyanyelvi kommunikációt vizuális úton közvetítő forma, nem azonosítható a siketek anyanyelvével. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, h ogy jelenleg számos olyan jogszabály van, amely biztosítja, hogy a siketeket az élet legkülönbözőbb területein ne érje hátrány érzékszervi fogyatékosságuk miatt, például az államigazgatási, polgári büntető- és egyéb eljárások kapcsán törvény garantálja, ho gy az említett eljárásokban jelnyelvi tolmácsot kell alkalmazni. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak biztosítása érdekében az elmúlt tíz év alatt - többek között a kisebbségi törvény megalkotásával - a Magyar Köztársaság igen sokat tett. A fogyatékos ok esetében más szerkezetű rendszer működik, amely a rehabilitáció mellett egyre nagyobb hangsúlyt helyez a fogyatékosok jogaira is. E törekvés előmozdítására született meg 1998ban a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény. E törvény deklarálja a fogyatékosok jogait, és meghatározza az állam feladatait, és ezzel összefüggésben még az előző kormány a 2000. évben középtávú intézkedési tervet fogadott el. Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselő Úr! Megállapítható tehát, hogy a probléma megoldását nem az jelentené, ha a siketeket nyelvi kisebbségként határoznánk meg, mert ez a hazai és a nemzetközi szabályozástól is idegen, sokkal inkább azon kell fáradoznunk, hogy a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének biztosítása érd ekében meghatározott célkitűzéseket mielőbb megvalósíthassuk, és ha kell, új intézkedéseket is megfogalmazzunk. (11.00) Ez utóbbi azonban véleményem szerint alapvetően nem az igazságügyi tárca profilja. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen a figyelm et. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérdezem Lezsák Sándor képviselő urat, hogy elfogadjae az államtitkár úr válaszát. Képviselő úr? LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm szépen, elnö k asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez az interpelláció több mint négy esztendőt élt meg, a korábbi ciklus alatt nyújtottam be, és azért nem mondtam el, mert nem akartam leszavazni a saját kormányomat. (Szórványos taps és derültség.) Ugyanazt a választ tetszett elmondani, amit korábban, két évvel ezelőtt kaptam volna. Azt sem tudtam volna elfogadni, most sem tudom elfogadni, ugyanis a jelnyelvet beszélők nem magyarul, hanem jelnyelven beszélnek; ez sajátos kultúra. Jól tudom, hogy a háttérben nagyon kemény és elkeseredett szakmai vita van. Bízom benne, hogy előbbutóbb másfajta választ fogok kapni majd az igazságügyi tárcától. A válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
