Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - KARSAI PÉTER (MDF):
733 az államtitoksértés következményei alól, de akkor is nyilvánosságra hozhatók, ha az illető semmilyen tisztséget nem tölt be, semmilyen közfunkciót nem lát el. Ez a szabály nyilvánvalóan ellentétes a tervezetek logikájával és az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott döntéseivel is. A nyilvánosságra hozatal és a kutatás szabályai szintén nem előnyükre változtak. Továbbra is aggályos a kutatók körének meghatározása. Kutató voltaképpen bárki lehet. Ezt a, mondhatni, szellős megha tározást a tervezet sem teszi pontosabbá, nem állapít meg szigorúbb követelményeket. A személyes adatok kutathatósága sajnálatos és hibás módon a jelenlegi szabályokhoz képest lehetővé teszi a legszűkebb magánéletre vonatkozó adatok kutatását is. A jelenle gi szabályozás szerint az érintett magánéletére vonatkozó személyes adat anonimizálás nélkül akkor kutatható, ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy a halálától számított harminc, ha ez nem ismert, akkor a születésétől számított kilencven, ha ez sem ismert , akkor az irat keletkezésétől számított hatvan év eltelt. Ennek az úgynevezett várakozási időnek az az indoka, hogy annak idején az érintettekről alkotmányellenesen, megfigyeléssel, lehallgatással gyűjtöttek adatokat, és tárták fel a családok legbensőbb t itkait is. (15.50) A tervezet szerint anonimizált formában bárki megismerheti és nyilvánosságra hozhatja az e törvény hatálya alá tartozó iratokat; bárki, tehát külföldiek, akár külföldi titkosszolgálatok is. A tervezet még ehhez képest is további nyitást fogalmaz meg azzal, hogy nem kell anonimizálni azokat az adatokat, amelyekre nézve az adatokat tartalmazó irat keletkezésekor jogszabály lehetővé tette, hogy az adott iratot a kérelmező teljes terjedelmében megismerje, tehát az akkori eljárás részese volt, valamint nem kell anonimizálni azokat az adatokat sem, amelyek a hivatásos állományú alkalmazottak és hálózati személyek azonosításához szükségesek, azaz a listák tartalmát. Az előbbinél sokkal aggasztóbb az, hogy bárki megismerhet és nyilvánosságra hozha t minden olyan adatot, amelyek a hivatásos állományú alkalmazottak és a hálózati személyek azonosításához szükségesek. Így bármely állam polgára megismerheti és nyilvánosságra hozhatja bármely állam polgárának személyazonosító adatait és minden személyes a datát, ha az illető a magyar titkosszolgálatok hivatásos állományú alkalmazottja vagy hálózati személye volt, tehát együttműködött vele. Nem vagyok benne biztos, hogy az előterjesztők egyáltalán átgondolták, mibe sodorják a magyar titkosszolgálatokat és a vele hajdan együttműködőket. Arról nem is beszélve, hogy mekkora kárt okozhat ez hazánk nemzetközi megítélésében. A hazánkkal szemben a törvény hatálybalépését követően azonnal fellépő bizalmi válság nemzetközi következményei ez esetben beláthatatlanok. Át térve a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról szóló T/542. számú törvényjavaslatra, úgy vélem, nem szűnnek a kételyek azzal kapcsolatban, hogy szükségünk van ezekre a törvényekre. A tervezet szerint a múlt béli tevékenység körében a jövőben nem kell vizsgálni, hogy az érintett személy teljesítette szolgálatot 195657ben karhatalmi alakulatban, tagja volte a nyilaskeresztes pártnak, vagy betöltötte olyan tisztséget, amelyben az állambiztonsági szervektől döntéseihez jelentést kapott és használt fel. Ehhez képest viszont lerántja a leplet az 1990. február 14e előtt működő magyar hírszerzői, kémelhárítói és katonai hírszerzői hálózat teljes állományáról. Mindamellett az érintettség megállapításához a tervez et nem kívánja meg az érdemi besúgói tevékenységet, mivel a javaslat szerint elegendő, ha valaki a hálózati nyilvántartásban szerepelt, vagy aláírt hálózati feladat ellátására vonatkozó nyilatkozatot. Ezzel szemben a hálózati nyilvántartás tartalmazza péld ául a meghiúsult és a tervezett beszervezéseket, a célszemélyeket, valamint a hálózati személyek operatív szempontból jelentős belföldi és külföldi kapcsolatait is. A beszervezési nyilatkozat aláírása pedig önmagában csak a beszervezés tényét bizonyítja, a z érdemi munkavégzést nem. A törvényjavaslat személyi hatálya, tehát a vizsgálattal érintett személyi kör indokolatlanul tág meghatározást kapott. A személyi hatály meghatározása a teljességre törekszik, mégis következetlen, mindamellett lehetetlenné teszi , hogy a bizottság betartsa a működésére megállapított határidőt. Mi
