Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
730 Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Nyitray Andrásnak, a Fidesz képvi selőjének. Parancsoljon, öné a szó. NYITRAY ANDRÁS (Fidesz) : Itt a jegyzeteimet nézve még mindig nem kaptam választ arra, és Wiener képviselő úr felkészültsége bizonyos dolgokban, főleg ilyen lexikális ügyekben, egyenesen bámulatra méltó, ezt már megbeszél tük egy korábbi alkalommal is, de azt még mindig nem fejtette ki nekem, hogy ön szerint hogy a búbánatba akadályozza meg ez a törvény azt, hogy olyan iratokat, amelyekből ha kettő, ha tíz, ha kétszáz, tökmindegy, lapul valahol, azt a későbbiek során valaki előhúzza, és megmutassa: na, itt van. Azt nem mondhatják, hogy ha most nincs benne az irattárakban, akkor az nem érvényes, ez butaság; hát hogyne lenne! Azt pedig, hogy mi van kinn a kézben… - és itt most nem arról beszélek, amit, vagy igen, vagy nem, de ’90 után vittek ki, hanem amit előtte vittek ki. Azért a történelem nem ’90ben kezdődött, és ez az egész ügy, amiről itt most csépeljük lelkesen a szót, éppenséggel mind a rendszerváltás előtti korszakban történt, és abban a korszakban, aminek az ellenőrz ésében még a mostani demokratikus pártok egyike sem vett részt, mert nem vehetett részt. Tehát semmilyen biztosítékot nem látok én arra, hogy az önök által a törvények egyik legfőbb céljának emlegetett misztikuma, hogy ezzel majd megakadályozzuk, hogy késő bb elő lehessen húzgálni mindenféle kompromittáló iratot, ezt ez semmilyen formában nem gátolja meg. Én ezt már kétszer megkérdeztem, de még egyszer se kaptam rá választ, és most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mondjanak már valamit, hogy ne il yen bután menjek ma haza, hogy még mindig nem tudom, hogy ez hogyan akadályozza meg. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Mécs Imrének, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Én azt hiszem, hogy a Wiener György által felemlített alkotmányos aggályon kívül van itt egy nagyon fontos szempont, amiért a Fidesznek a lusztrációs javaslata nem volt elfogadható, ez pedi g az, hogy tulajdonképpen a választópolgárok jogait csorbítanák meg, az ő jogaikat. A választópolgár az úr egy demokráciában. Az ő választékát, amiből választhat, korlátozni külső erővel, idegen erővel, az ő akaratától függetlenül, ez bűn a demokrácia elle n, ez nem engedhető meg. És emlékszünk a történelemre, hogy ’45 után mit is csináltak a bolsik? Szépen leszalámizták az embereket, megszüntettek pártokat az akkori Legfelsőbb Bíróság segítségével. Tehát a választópolgárok akaratával szemben csökkentették a választékot. És a választhatóságnak a lecsökkentése is ellenük irányul. Ha úgy dönt egy választópolgár, hogy ő valakit annak ellenére, hogy III/IIes vagy III/IIIas tiszt volt, meg fog választani, ez az ő joga, ő is viseli ezért a felelősséget, a választ ópolgár. De nem korlátozhatjuk, nem mondhatjuk meg neki, hogy milyen rendezőelvek alapján válasszon, és mit tegyen. És még egy szempontot szeretnék elmondani az itt már történelmi vitává fajuló beszélgetésen, hogy azért 1989. június 16án a Hősök terén nem véletlenül mondtam azt, hogy sokan beszélnek itt kéznyújtásról, de mi kezet csak a szabadon választott Magyar Országgyűlésben fogunk nyújtani. Miért mondtam el ezt akkor? Mert ’89. június 16án még egyáltalán nem volt biztos, hogy teljesen szabad (Az elnö k jelzi az idő leteltét.) választások lesznek. Tehát ezt is vegyük figyelembe, amikor ezt a kérdést mérlegeljük. Köszönöm, elnök úr.
