Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló, Hágában 1995. június 16-án aláírt nemzetközi megállapodáshoz történő csatlakozásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓRÓDI MÁRIA környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
65 megállapodáshoz történő csatlakozásról szóló országgyűlési határ ozati javaslat általános vitája ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az afrikaieurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló, Hágában 1995. június 16án aláírt nemzetközi megállapodáshoz történő csatlakozásról szóló országgyűlé si határozati javaslat általános vitája és a határozathozatal. Az előterjesztést H/607. számon, a bizottságok ajánlásait pedig H/607/12. számon kapták kézhez a képviselők. Emlékeztetem önöket, hogy a házbizottság általános érvényű állásfoglalása értelmébe n a nemzetközi szerződések tárgyalása során az egyes képviselői felszólalások időtartama az ötperces időkeretet nem haladhatja meg. Megadom a szót Kóródi Mária környezetvédelmi és vízügyi miniszter asszonynak, a napirendi pont előadójának. DR. KÓRÓDI MÁRIA környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A természetvédelem, mint azt mindannyian tudjuk, az egyes országok belső szabályozásán kívül csak az igen hatéko ny nemzetközi összmunkától remélheti céljai megvalósulását, nevezetesen: az élővilág hosszú távú megőrzését és fenntartását. A körülöttünk lévő állatokat, növényeket, finoman szabályozott életközösségeiket sokféle hatás éri, rombolja, veszélyezteti. Ezekne k enyhítésére, hiszen sajnos teljesen kiküszöbölni nem tudjuk őket, születtek meg azok a különböző nemzetközi természetvédelmi egyezmények, amelyek egyikéről ma szólni kívánok. Az egyezmények mindegyike egyegy problémakör megoldását tűzte ki célul, és az adott károsító hatás nemzetközi összefogással történő megoldására specializálódott. Így a kereskedelem negatív hatásainak mérséklésére a washingtoni, a vizes élőhelyek védelmére a ramsari, az európai élővilág védelmi kérdéseire a berni, az élővilág sokféle ségének legátfogóbb védelmére a riói biodiverzitás, míg a vándorló fajok speciális gondjaira a bonni egyezményben tömörült országok delegált szakemberei igyekeznek megtalálni a hatékony nemzetközi megoldást, megtenni a szükséges, nemzetközileg összehangolt intézkedéseket. Ez utóbbi, az úgynevezett bonni egyezmény a vándorló, vadon élő állatfajok védelméről 1979ben jött létre, és Magyarország már 1986ban csatlakozott hozzá. Ez egy keretmegállapodás. A költöző madarak és egyéb vonuló állatok védelmét - hisz en itt a bálnáktól kezdve a denevéreken keresztül a tengeri teknősökön át sok más állat is érintett - úgy kísérli meg enyhíteni, hogy az egyes költöző fajok vándorlási útvonalába eső országokat közös cselekvési programok, védelmi stratégia kidolgozására, m egállapodások megkötésére ösztönzi. (Zaj.) Ennek szellemében jött létre 1995ben az afrikaieurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodás is, és a szükséges tíz afrikai és tíz európai ország aláírása után 1999ben hatályba lépett. Ehhez kívá n most Magyarország csatlakozni. A megállapodás “védelmet igénylő faj” listáján 172 madárfaj szerepel, ezek közül 110 él hazánkban. Az évszázados múltra visszatekintő hazai természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően vizes élőhelyekben is viszonylag gaz dag országnak számítunk, amelyek e fajok vándorlási útvonalába esve ezek túlélése szempontjából szó szerint életbevágóan fontosak. Részvételünk tehát e megállapodás gyakorlati megvalósításában nélkülözhetetlen. Különösebb többletterhet a megállapodáshoz tö rténő csatlakozás nem fog róni a hazai természetvédelemre, már eddig is lehetőségeinkhez képest mindent megtettünk a vizes területeken élő fajok megóvása érdekében. Ezek az élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok a világ legsérülékenyebb részét képezik. A sok szor kis testű madarak hatalmas távolságokat tesznek meg, mire elérik téli pihenőhelyeiket. Vannak olyan fajok, amelyek például Svédországból vagy más skandináviai élőhelyükről egészen DélAfrikáig
