Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SIMON GÁBOR (MSZP):
634 ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Gyorsan megkérdezem, hogy kíváne még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezá rom; a határozathozatalra a következő ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szájer József) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett több képviselő, akik közül n em mindenkit látok a teremben. Például Simon Gábor képviselő úr jelen van, ő “Civil kezdeményezés a Kossuthbicentenárium kapcsán” címmel kért napirend utáni felszólalásra lehetőséget. Megadom a szót, a Házszabály rendelkezései alapján ötperces időkeretben . DR. SIMON GÁBOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemzetünk történelmének egyik legkiemelkedőbb személyisége Kossuth Lajos, aki kétszáz évvel ezelőtt, 1802. szeptember 19én született a Zemplén vármegyei Monokon. Hosszú élete, amely megyénkből ind ult, átfogja szinte a teljes XIX. századot. Munkássága, kiemelkedő személyisége alapot adott arra, hogy az általa következetesen képviselt értékrendet valamennyi politikai korszak kisajátítsa, természetesen saját ideológiájának megfelelő tartalommal. Horth y Miklós eleinte a trónfosztó személyt látta Kossuthban, majd az 1927ben elfogadott törvényben beiktatták Kossuth Lajos örök érdemeit. Eszerint Kossuth “a magyar nemzet újjászületése, egysége, függetlensége, alkotmányos fejlődése, szabadsága és nemzeti jö vőjének a nemzet erejéből biztosítása körül szerzett elévülhetetlen érdemeit” hangsúlyozták. Ezzel szemben a második világháború után is eszközként használták a nagy hazafi gondolatait. Eleinte a belső ellenségek könyörtelen üldözőjeként állították be, maj d később az 1848as forradalom és szabadságharc haladó törekvéseit, például a kisemberek földhöz juttatását emelték ki. A politikai kisajátítás természetesen folytatódott a rendszerváltást követően is, amely alapján Kossuthot egyrészt a kirekesztés és a gy űlölködés ellen küzdő liberálisként, másrészt a magyarságtudat megteremtésében jelentős szerepet játszó, polgári felemelkedést megtestesítő személyként aposztrofálták. Jelenleg a bicentenárium kapcsán ismét a számvetés idejét éltük és éljük, amely alapján megállapítható, hogy e hatalmas életmű kezelése csak egységesen, kisajátításoktól mentesen adhat hiteles képet. Nemzeti történelmünk kiemelkedő alakja az érdekegyeztetés, a demokrácia és az összefogás híve volt. A politikai magyarázatokkal szemben leghitel esebben talán saját szavai csengenek: “Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi; az én nevem óramutató, jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak fenn jövőt a végzetek, és annak a jövőnek neve szabad haza Magyarország szabad polgárainak.” Napjainkban a politikai pártok és politikusok felelőssége a nemzet egységének megteremtése, és nem a gyűlöletkeltés és az ország kettészakítása. A kossuthi életút egyik jelentős mozzanata volt az 1851es ameri kai utazása. Ezen út a magyar nemzet és az Amerikai Egyesült Államok számára egyaránt nagy jelentőséggel bírt. Bizonyítja ezt George Bush üzenete, amelyben köszöntötte a Kossuth Lajos születésének kétszázadik évfordulójáról megemlékező amerikai magyar szer vezeteket. Az elnök hangsúlyozta, hogy Kossuth Lajos kiállt a szabadság ügyéért Magyarországon, és segítette előmozdítását sok más államban is. Az utazáshoz képest kevésbé ismert viszont az a történelmi tény, miszerint az Amerikai Egyesült Államok és Magya rország között 1928ban egy azóta is példaértékű történelmi esemény zajlott le.
