Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - "A minimálbérhez igazodó és a végzett munka mennyiségével és minőségével arányos jövedelemhez való jog érvényesülését biztosító, a közalkalmazotti előmeneteli rendszerről" szóló, a Pedagógusok Szakszervezete által kezdeményezett országos népi kezdemén... - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Szájer József): - CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
628 rosszabbnak tartjuk, mint azt, amire az előkészületek megkezdődtek. Ebben a kérdésben nem értünk egyet, ezt tudomásul veszem, de nem kell úgy tekinteni, mintha nem szav aztuk volna meg azt, amikor lehetőségünk volt rá, hogy több bért kapjanak. Megszavaztuk, erre ön is utalt. Annak ellenére szavaztuk meg, hogy igen kényes helyzetbe kerültünk a támogatóink előtt, hiszen sajnálatos módon olyan kérdéseket is beletettek abba a salátatörvénybe, amelyekkel nem értettünk egyet, és most kénytelenek vagyunk külön indítványokban újra előhozni, hogy jelezzük és megmutassuk, egyáltalán nem igaz az, amit Németh miniszter úr mondott, hogy egyetértettünk volna a mezőgazdasággal kapcsolato s néhány kreatív ötletükkel. De fontosnak tartottuk a béremelést, és mivel fontosnak tartottuk azt, hogy többet kapjanak, ezért vállaltuk annak a kockázatát is, hogy majd meg kell magyarázni az álláspontunkat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tehát egyáltalán nem korrekt, és nem felel meg a tényeknek az, mintha itt bárki ellene lett volna a pedagógusok és közalkalmazottak béremelésének. Mondom, ebben a célban az első perctől kezdve egyetértettünk. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Száj er József) : Szabó Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót, két percre. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány elhangzott dologra kénytelen vagyok reagálni. Göndör képviselőtársam már elmondta, hogy a Fideszkormány idején hogyan alakult ennek a gazdasági növekedésnek a kérdése. Az előző napirendi pont keretében ezt már részletesen megtárgyaltuk. Volt gazdasági növekedés, ezt nem vitatja senki, de azt sem kellene vitatni, hogy 2000 kezdetétől folyamatosan csökkent a gazdasági növekedés üte me. Valóban megindultak a bérek felfelé, legalábbis az utolsó esztendőben. A korábbi években 5,2 százalékos GDPnövekedéssel állt szemben 1,5 százalékos reálbérnövekedés az országban; ezt olyan horribilis béremelkedésnek azért nem nevezném. Képviselő úr, a munkanélküliség valóban csökkent a statisztikákban, ugyanakkor azonban csökkent a foglalkoztatottság is Magyarországon. A kettő együtt csak úgy hozható össze, ha a statisztikai alap megváltozott, és mást tekintünk munkanélkülinek, mint korábban. Ezt a tr ükköt persze minden kormány el szokta játszani, nem hányom az önök szemére, hogy önök is eljátszották, de mégiscsak az a helyzet, hogy a foglalkoztatottság - ami az igazán érdemi mutató - ettől még nem emelkedett. Néhány szót az adótörvényekről. Tisztelt L asztovicza Jenő Képviselőtársam! 1998ban az önkormányzati választásokat megelőző október 17én, szombaton reggel kaptuk kézhez az adótörvénytervezeteket. Most szeptember 24e van, és ott van az önök asztalán a jövő évi adótörvénytervezet; sőt a Pénzügym inisztérium olyan gáláns volt, hogy nem egy héttel, hanem 53 héttel korábban adta ki ezeket, merthogy a 2004re tervezett adótörvények is az önök kezében vannak már, azokról is lehet vitatkozni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Két per cre megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak. CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy ebben a napirendben utoljára kértem két percre szót. Arra szeretném felhívni képviselő társaim figyelmét, hogy ha már a választási ígéretekkel szembesítik a kormányt, akkor mondják el azt is, hogy a minimálbér adómentességét ígértük, és ezt úgy oldottuk meg, hogy az adójóváírást növeltük, ebből adódóan nemcsak a minimálbéresek kaptak 6 ezer forint nettó bérpozíciónövekedést, hanem 1 millió 533 ezer forint éves jövedelemig lényegében mindenki, azaz általános volt az adójóváírás növekedésének a kiterjesztése.
