Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - FONT SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
594 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kétper ces felszólalásra kért lehetőséget Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. FONT SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért valóban én is azt kérném, hogy reálisan helyezzük el az európai vagy a világgazdasági környezetben Magyarországot, és így mérlegeljük az elmúlt 2001. évi teljesítményét. Itt lehet ugyan a környező országokhoz, volt szocialista országokhoz hasonlítani a GDPmutatót. Miért nem hasonlítottuk Csehországhoz, ahol néhány év vel ezelőtt még negatív volt a GDP? Óriási válságban voltak, az állami nagy rendszereket nem alakították át, későn kezdtek hozzá. Most persze aztán, ha megnéznénk, hogy ezen országokban mennyi az egy főre eső GDP összege, ezek eléggé hátul, tőlünk jóval me sszebb lévő, lejjebb rangsorolt országok, mint Románia. Onnan valóban van lehetőség nagyobb GDPlépésekre. Vegyünk ugyanígy egy NATOtagországot, Törökországot, ahol jelenleg mintegy 10 százalék vagy afölötti a GDPnövekedés, de tudjuk, hogy a NATOországo k és a fejlődő, fejlett országok körében talán a legvégén állnak a sorban. Miért nem azokhoz az országokhoz próbáljuk hasonlítani magunkat, ahova tartozni szeretnénk, ahova mérceként szeretnénk majd tartozni? Ezek az európai uniós országok vagy esetleg az USA. A 2001. évben, csak hogy néhány nemzetgazdasági és világgazdasági adatot mondjak, például az import visszaesése a 11,6 százalékos 2001. évről 0,1 százalékra esett vissza, hogy a világgazdaság helyzetét is érzékeltessem, hogy milyen is volt. Az USA 6 s zázalékos növekedése 1,2 százalékos lett 2001re, a német gazdaság növekedése pedig ugyanekkor 0,5 százalékos volt. Ebben a világgazdasági környezetben valóban nem teljesült az a kormányprognózis, hogy a GDP milyen értéken fog realizálódni, de a polgári ko rmány sikeres anticiklusos politikájának következtében mégis azért 3,8 százalékos lett ez a GDPnövekedés, amelyre minden európai fejlett ország nagyon pozitív példaként mutatott rá Magyarország tekintetében. Egyedül a baloldali hatalom nem akarja ezt tudo másul venni, mindenki más rajtunk kívül Európában igen. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Göndör István képviselő úr, az MSZP frakciójából. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : K öszönöm szépen a szót, elnök asszony, és ahogy ígértem az előzőben, azért váltsunk csak szót erről az inflációról. Én annak egyrészt örülök, hogy az államtitkár úr kimondta a 14 százalékot, mert emlékszik, hogy itt a frakciótársai a vita elején még 16okró l beszéltek. Ez a 1414,3 az, amiről tudjuk, hogy innen indultunk. De térjünk vissza! Az, amit Szabó Lajos elmondott, és amiért én azt gondolom, hogy van jogalapunk, mert ön azt mondta, hogy miért vitatkozunk erről, talán van, mert amikor ezt a költségveté st mint tervezetet be tetszettek terjeszteni, akkor is elmondtuk, hogy 89 százalék, és nemcsak mi politikusok, hanem minden felelős gazdaságkutató, elemző 89 százalékra mondta, az optimista. Tehát ezért mi azt mondtuk, hogy az önök inflációs tervszáma ré sze a Fidesz átveréspolitikájának. És bekövetkezett, mert a mai napig… - tehát lett volna lehetőségük rá, hogy ezeket a számokat korrigálják, valahol ezeket visszaadják pont annak a szférának, akiket ma már nemegyszer, hanem ahogy elmondtam, kétszer 3 száz alék érint. De milyen ennek az inflációnak a mögöttes tartalma? - gondoljuk végig különböző termékekre. És az élelmiszereknek az árváltozása lényegesen magasabb az átlagosnál, ez pedig azt jelenti, hogy a kis jövedelmű családokat igenis sokkal súlyosabb he lyzetbe hozta ez az infláció, azon túl, hogy kénytelenek elszenvedni a mindenféle normatívákban a kisebb számokat, de ez bizony még rosszabb
