Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - Szászfalvi László (MDF) - az oktatási miniszterhez - "Csak most van szükség az egyházakra, miniszter úr?" címmel - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár:
510 egyházakra, miniszter úr?” címmel. A kérdésére H iller István politikai államtitkár úr fog válaszolni. SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Furcsa és megdöbbentő, nyugodtan mondhatom, hogy példátlan eset történt a napokban. A miniszter úr négy egyházi vezetőne k írott levelében arra kéri fel őket, hogy nyilvánítsanak véleményt az egyházak a jászladányi eset kapcsán. Az első benyomásunk rögtön emlékeztet bennünket az ötvenes évek egyházpolitikájára: húzd meg és ereszd meg; az egyik oldalon alkotmányos jogok és eg yházakkal kötött megállapodások, a másik oldalon az egyházak teljes ellehetetlenítése. Ma az egyik oldalon az egyházak segítségét kéri a miniszter úr, másrészt pedig éppen az SZDSZ, a miniszter úr pártja hirdeti folyamatosan azt az egyházpolitikai program ját, hogy az egyházak maradjanak távol az aktuális, napi eseményektől, az egyházak maradjanak a templom falain belül. (Közbeszólás: Úgy van!) Példátlan az a miniszteri felszólítás, hogy az egyházakat egy aktuá lis, sajnos azt kell mondani, hogy mára egy aktuálpolitikai üggyel kapcsolatosan állásfoglalásra kéri. A jászladányi esemény olyan súlyos válsághelyzetre mutat, amelyet nem lehet, nem szabad jelszavakkal kezelni, díszlevelekkel megoldani. Ilyen súlyos prob lémát nem lehet, nem szabad az aktuálpolitika oltárán feláldozni. A miniszter úr most, e levelével ezt tette. Nem kétszínű, farizeus kampánykérésekkel lehet a békességet munkálni, amikor az egyik oldalon a hitoktatók óradíjemeléséről hallunk, a másik kormá nyzati vélemény szerint pedig elfogyott a pénz. Nos tehát, megítélésem szerint nem kampányfogásokkal érhető el az összefogás az egyházakkal e rendkívül súlyos, nehéz problémák megoldásában, hanem kizárólag kiszámítható, egyenrangú partneri együttműködéssel , amelynek az alapja a bizalom. Kérdezem tehát nagy tisztelettel: miért csak most, miért csak az élet ilyen súlyos határszituációjában jutnak a miniszter úr eszébe az egyházak, és miért nem a napi, folyamatos és kiszámítható együttműködésben? Nem kellenee ezek után a miniszter úrnak megkövetnie az érintett egyházakat? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr kérdésére, ahogy jeleztem, Hiller István politikai államtitkár ú r válaszol. Államtitkár úr, öné a szó. DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány tisztelettel tekint az egyházak működésére, és az Oktatási Minisztérium kiemelt feladatként kezeli az egyh ázi oktatás kérdését. Az egyházi oktatás ügyével a politikai államtitkár foglalkozik, úgyhogy tényszerűen tájékoztatom a képviselő urat a következőkről. Az Oktatási Minisztérium vezetése még a nyári szünet előtt, kormányzásunk első hónapjában, június 26án találkozott a történelmi egyházak vezetőivel, július 4én más, iskolafenntartó egyházak vezetőivel. Augusztus 30án én magam vettem részt a református egyház pápai, országos tanévnyitó ünnepségén; szeptember 1jén Sopronban az evangélikus egyház tanévnyit ó ünnepségén; még aznap, szeptember 1jén az ortodox zsidó egyház alapítványi iskolájának tanévnyitó ünnepségén, Budapesten; szeptember 2án a katolikus egyház tanévnyitó ünnepségén, még pontosabban a piarista rend mosonmagyaróvári iskolájának tanévnyitó ü nnepségén. Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy az egyházi oktatás kérdésével az egyházi közoktatás egyik legkitűnőbb szakembere, Farkas István piarista szerzetes foglalkozik, aki elvállalta a felkérésemet, és az államtitkárságon belül ő az, aki ezt megv alósítja. (Font Sándor: Mi köze ennek Jászladányhoz?) Úgyhogy nyugodtan és biztonsággal jelenthetem ki, hogy az Oktatási Minisztérium és az egyházak kapcsolata folyamatos és jó.
