Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 11 (42. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - HARRACH PÉTER (Fidesz):
3504 Az SZDSZ azonban ebben a helyzetben is a konszolidált, nézhető, közszolgálati műsorokkal működő és átlátható gazdálkodású televízió megteremtésére törekszik. Mindeközben megkíséreljük egy új médiatörvény megalkotását, amely - tanulva az elmúlt évekből - rendezni kívánja a közszolgálati televízi ó és rádió működését, felmérve, hogy mit képes színvonalasan eltartani a magyar adófizető. Kis lépések nyomán már ma is átláthatóbb, de még messze nem átlátható a televízió, elmozdult a mélypontról, de még messze nem átgondolt program alapján működő, vagyo ntalan és a racionális gazdálkodás elemi feltételeivel sem rendelkezik, közszolgálatinak csak jó szándékkal nevezhető, mert csak néhány műsorában felel meg e normának. De fontos lépés, hogy a szabad demokrata kurátorok javaslatára elfogadták a Magyar Telev ízió átláthatósági programját, mostantól nincs a szerződéseknél titkossági záradék, a televízió kidolgozza, hogy az adófizetők ellenőrizhessék a közpénzek sorsát. Arra törekszünk, hogy ha elnök nélkül, akkor akár erre berendezkedve is teremtsünk normális v iszonyokat. Ki tudja, egy szép napon talán a parlamenti ellenzék és az ellenzéki kuratóriumi delegáltak is megértik, hogy nem a botránykeltés, nem a mostani állapot tartósítása áll az érdekünkben. Hiszen köztársaság, köztelevízió és közélet csak egy van, e zt kell normalizálni. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezés nincsen. Szintén napirend előtti felszólalá sra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezetőhelyettes úr, FideszMagyar Polgári Párt. Megadom a szót. HARRACH PÉTER (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Milyen jó, hogy nem az előző hozzászólásokra kell reagálni, hiszen egy ilyen pé ldátlan baloldali médiafölényben ilyen beszédet elmondani bátorság. Én egyházpolitikai kérdésről szeretnék szólni, és ha megengedik, a lényeg előtt egy kisszínessel kezdeném. A köztársasági elnök - hogy enyhítsen a kormány egyházpolitikai kínlódásain - k ét nappal ezelőtt összehozta a miniszterelnököt és a történelmi egyházak vezetőit. Engedjék meg, hogy az erről kiadott MTInyilatkozatból idézzek, a miniszterelnök gondolatairól van szó: a szociális törvény módosítása kapcsán a miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy áttekinti a kérdést, s érveiket - mármint az egyházak érveit - logikusnak és elfogadhatónak nevezte. A miniszterelnök úr áttekintette a kérdést, és egy nap múlva a saját kormánya és a saját többségi képviselői leszavazták azokat a módosításokat , amelyek az egyházak szándékait képviselték. Mindössze egy nap telt el a miniszterelnöki ígéret és a kormánypártok szavazása között. Én sokkal jobban tisztelem a Magyar Köztársaság mindenkori miniszterelnökét annál, hogy lesújtó véleményt fogalmazzak meg a parlamentben róla. De most már nekem is ki kell jelentenem, hogy a miniszterelnök úr ismét olyat ígért, amit nem tartott be. Ez a kis egyházpolitikai aktualitás mindenképpen ide kívánkozott, de engedjék meg, hogy összefüggőbb, mélyebb kérdésekkel is fog lalkozzam. Miért probléma az, hogy a Magyar Köztársaság kormányának nincsen egyházpolitikai koncepciója? - mert nincsen. Azért, mert így kapkodás és rögtönzés jellemzi az egyházpolitikai intézkedéseket. Ehhez a hozzá nem értéshez társul egyfajta helytele n személet. Helytelen szemléleten azt értem, hogy egyrészt van egy liberális elképzelés, amely a kisegyházakat helyezi a történelmi egyházak fölé; másrészt viszont van egy hagyomány, egy szocialista hagyomány, amely az Állami Egyházügyi Hivatalban gondolko dik, vagyis rátelepszik az egyházakra, és korlátozza az egyházak szabadságát.
