Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 10 (41. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
3494 önkormányzat felajánlotta, hogy szociális otthonokban ürítenek ki helyiséget, és ott ideiglenesen elhelyezik őket, de a bent lévő emberek ezt nem hajlandók tudomásul venni, nem akarják elhagyni azt az épületet, amiben az egész életük munkája benne van. Levélben fordultak a tavaszi ígéret alapján a miniszter asszonyhoz; egy nagyon rövid válaszlevelet kapott az ott lakó csoport a minisztériumtól, hogy forduljanak polgári peres eljárással a helyi bírósághoz. A miniszter asszony részletesen tud az ottani tényekről, segítséget ígért, és ennek a segítségnek a mai napig semmi jelét nem tapasztalják az ott lévő emberek. Az életük most már veszélybe került, se diabéteszes, se normális étkezés, se fűtés, se világítás, se normális életkörülmények. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki reagálni. Megadom a szót Kökény Mihály államtitkár úrnak. DR. KÖKÉNY MIHÁL Y egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Attól tartok, hogy ön némileg túlértékeli a miniszter és a kormány felhatalmazását és az ön által említettekhez hasonló ü gyekben a rendelkezésére álló mozgásteret. Természetesen szomorú dolog, amit ön elmond, szomorú a történet, és legfőképpen azért az, mert azok az idős emberek, akikért ön most szót emelt, jóhiszeműen, ámde kellő körültekintés és óvatosság nélkül aláírtak e gy szerződést. Nem tudták, mert nyilván erről őket nem tájékoztatták, hogy a szerződés aláírásával részeseivé válnak egy áttekinthetetlenül bonyolult, cégek közötti kapcsolatrendszernek, illetve az idős emberek feje fölött zajló jogi csatározásoknak. Sajná latos, hogy amikor az idős emberek aláírták a szerződéseket, nem győződtek meg arról, hogy a másik fél rendelkezike a vállalt kötelezettségek teljesítéséhez szükséges feltételekkel. Abban önnek igaza van, hogy felháborító, hogy az érintett cégek úgy válla lkoztak idős emberek ellátásra, hogy - maradjunk abban - jóhiszeműségük erősen megkérdőjelezhető. (22.20) Pillanatnyilag az a helyzet, illetve akkor, amikor ezzel kapcsolatos kérdéseit beadta, az a helyzet volt, hogy az érintett cég kérte ugyan az arra hiv atott hatóságtól a szociális intézményként történő működéséhez szükséges engedélyt, de ezt nem kaphatta meg, mert az előírt feltételeket - márpedig feltételei vannak egy idősotthon létesítésének és tevékenységének - nem volt képes teljesíteni. Azzal nehéz szembesülni, hogy kormányzati eszközökkel az ilyen természetű konfliktusokba nincs mód beavatkozni. Úgyhogy egyik oldalon azt kell hogy mondjam - kár, hogy ilyen késői órán kerül sor erre a diskurzusra , hogy meg kell mondani az idős embereknek, és itt er ről a helyről is fel kell hívni a figyelmet arra, hogy akik a lakhatásukról és az ellátásukról hasonló szerződés aláírását fontolgatják, legyenek nagyon körültekintőek, és győződjenek meg arról, hogy a szerződést kínáló fél valóban képese a teljesítésre. Azt gondolom, hogy amit a minisztérium tud tenni ebben az esetben, az az, hogy erőfeszítéseket tesz a hasonló esetek elkerülésére, részben az idős emberek tájékoztatásával, részben pedig a hatályos rendelkezéseknek olyan módosításával, amelyek segítségével a hasonló esetek elkerülhetőek. Az sajnos tény, hogy az idős emberek által jóhiszeműen aláírt szerződésekben foglaltak teljesítésének kikényszerítése bírósági feladat. Tehát ebben a tekintetben sem a miniszter, sem az államtitkár, sem a minisztérium munka társai nem tudnak mit tenni ennek az ügynek a rendezésében. Az egy másik kérdés, hogy abban a minisztérium munkatársai segítenek, de bizonyos értelemben egyfajta karitatív akcióként, hogy más önkormányzatokkal, más szociális intézményekkel megpróbálják bef ogadtatni ezeket az embereket. Ez nyilván átmeneti megoldást jelent; nyilván nem
