Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 10 (41. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
3460 lehetséges, azt csináljuk, és abba bele van értve a Széchenyi plusz 38 folytatása is, úgy, ahogy az az eredeti tervekben szerepelt. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.) E LNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Két percben megadnám a szót Tállai András képviselő úrnak, de mindössze 41 másodpercre tudom megadni, mert a Fidesznek elfogyott az ideje. Képviselő úr, öné a szó. TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Nekem 41 más odpercre sincs szükségem. Államtitkár úr, köszönöm a válaszát. Én nem láttam azt a kimutatást, de teljesen megnyugtatott, a parlamentben ön ezt elmondta, kijelentette, hogy a 38 út a Széchenyi plusz kapcsán, amelyben a mezőkövesdi elkerülő út is benne van, az eredeti terveknek megfelelően 2003. november 30án átadásra kerül. Úgy látom, szívesen átadja nekem ezt a kimutatást, amely ezek szerint nem szupertitkos, ezt is megköszönöm. Ha ez így lesz, megígérem, hogy ön fogja átadni ezt az elkerülő utat vagy a k edves minisztere. Szeretettel várom rá. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Elfogytak a kétpercesek. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtár saim! A jegyzőkönyv rögzíti az elmúlt három óra vitaanyagát. Úgy gondolom, ha összevetjük az előző két kormányzati cikluskezdő költségvetési vitával és a megfelelő fejezettel, akkor könnyen ki lehet tanulni a parlamenti dramaturgia alapvető ismérveit, hisz en a közlekedéssel kapcsolatban hasonló érvek és ellenérvek hangzottak el 1994ben, 1998ban és most is, legfeljebb a személyek és az utak nevei változtak meg, az érvek eléggé hasonlatosak voltak. Magam is becsülöm Szalay Gábor államtitkár úr helytállását, hiszen azon kevés államtitkárok és tárcavezetők közé tartozik, aki nemcsak végigüli a vitát, hanem érdemben reagál minden egyes felvetésre. Egyetértek azzal is, hogy a megfelelő költségvetéssel gazdálkodni kell, és tulajdonképpen politikai kérdés az, hogy a súlypontot hová helyezzük. Valóban nem tudnék érvet mondani azért, hogy esetleg a Törökszentmiklóst vagy a Hajdúszoboszlót elkerülő útszakaszt ne kelljen megépíteni, mert azok legalább annyira fontosak, mint más útvonalak, például a 44es út folytatása, amelyet nemcsak Kunszentmártonig vagy Tiszaugig, hanem legalább Kecskemétig jó lenne elhozni, hogy a magam területéről is beszéljek; de egyetérthetek Domokos Lászlóval vagy Tállai Andrásékkal - itt valójában hasonló súlypontok jelentek meg. Van egy olyan területe ennek a fejezetnek, amiben viszont nagyon várom Szalay államtitkár úr válaszát, mert eddig nem kaptam erre választ: az akadálymentes közlekedésről van szó. Ebben az ügyben a Magyar Demokrata Fórum több módosító indítványt adott be, hiszen az 1998. évi törvény előírja, hogy a középületek, közfeladatokat szolgáló intézmények és a tömegközlekedés járművei tíz éven belül a mozgássérültek számára legyenek elérhetők és használhatók. Azzal is egyetértek, hogy ez több cikluson átívelő feladat, és azzal is, hogy mi is tehettünk volna többet az elmúlt ciklusban ezen a területen. Az azonban elfogadhatatlan és több mint szépséghiba, hogy ha nézem a központi beruházások részletezését és a megfelelő fejezeten belül az akadálymentes közlekedés fejlesztésére előirá nyzott költségvetési támogatást, akkor azt kell látnom, hogy az összes összeg az egyéb kapcsolódó forrásokkal több mint 2,5 milliárd forint, tehát az összberuházás költsége, és ebből igen kevés jutott 2000. december 31ig ráfordításra, 76 millió, ami 2001ben 185 millióra emelkedett, a
