Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz):
331 Ehhez szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimnak a segítségét, támogatását. Nagyon remélem, hogy ez a vizsgálóbizottság a munkáját eredményesen és sikeresen tudja elvégezni, és ezzel is erősíteni tudja a magyar parlamentarizmust, a nyilvánosságba és a demokráciába vetett hitet ebben az országban. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Ta ps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőit, kíváne valaki reagálni az elhangzottakra. Megadom a szót Burány Sándor államtitkár úrnak. BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr, a szót. A kormány támogatja a képviselői önálló indítványt. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen a kimerítő választ. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Senki sem jelzi hozzászólási s zándékát.) Nem. Az általános vitát lezárom. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szijjártó Péter képviselő úr, a Fidesz frakciób ól: “Levelet hozott a posta” címmel. Megadom a szót, a Házszabály rendelkezései alapján ötperces időtartamban. SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! A rendszerváltoztatás az egész magyar társadalmat komoly erőpróba elé állította: a szabadság várva várt elnyerése, a demokratikus intézményrendszer kialakítása és a demokratikus alapjogok biztosítása természetesen nagy örömmel töltött el minden magyar embert, ugyanakkor a rendszerváltoztatás k omoly nehézségeket is rótt rájuk, ezeket a nehézségeket pedig elsősorban a szocialista tervgazdálkodásról a modern piacgazdaságra való átállás jelentette. Ezek a nehézségek természetesen nem kerülhették el a sport világát sem, amely gyakran kirakatként szo lgál az országok esetében, és ez a megállapítás, azt gondolom, hatványozottan igaz hazánkra is. A szocialista viszonyokhoz szokott sportvezetés nem igazán tudott alkalmazkodni az új körülményekhez: az egyesületi vezetők, a sportköri elnökök ugyanis ahhoz v oltak hozzászokva, hogy gazdasági nehézségek esetén felkeresték azon barátaikat, akik állami vállalatok, állami intézmények élén álltak, és tőlük kértek támogatást. Ez a segítségkeresési praktika azonban ellehetetlenült az új körülmények közepette. A sport szervezetek a gazdasági társaságokhoz hasonlóan versenyre kényszerültek nemcsak a pályán, hanem azon kívül is, elsősorban természetesen a szponzorok keresése területén. A gazdaság nehéz helyzete azonban tovább rontotta a sport lehetőségeit, és a mai napig nem nagyon lelhető fel a piacon olyan erős szereplő, amelyik huzamosan fel tudná vállalni a nagyobb sportszervezetek folyamatos támogatását. Erre jó példákat találhatunk a labdarúgás világában. A minden tekintetben átmeneti helyzetben lévő sport problémáit a polgári kormány magáénak érezte. Az 19982002 közötti kormányzati ciklusban fogadta el a parlament a sporttörvényt, létrejött az Ifjúsági és Sportminisztérium, több tízezer gyermek bevonásával beindult a Heraklészprogram, a Bozsikprogram, a kosárlabda- és a nemzeti atlétikai program is.
