Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 4 (40. szám) - A közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH ANDRÁS (MSZP):
3295 Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy alk otmánybírósági iránymutatás, ami ennek a kérdésnek a kezelésére, illetve értelmezésére vonatkozik, és talán a '94ben elfogadott törvény bírja ezeket az alkotmányos ismérveket. Nevezetesen itt arról van szó, hogy a jó hírnévhez való jog mindenkit megillet, éppen ezért a hiányos és elveszett iratok alapján az Alkotmánybíróság kialakított egy véleményt, hogy mikor lehet megállapítani az érintettséget, ismerve, valamilyen szintig ismerve a szolgálatok dokumentumainak hiányosságát, illetve rendszerének áttekint ését, valamint azt is, hogy nagyon sok név bekerült, illetve bekerülhetett anélkül, hogy érdemben együttműködtek volna. (21.20) Éppen ezért az Alkotmánybíróság azt az utat javasolta, hogy több feltétel fennállása esetén lehet megállapítani az együttműködés t. Tehát nem elég, ha valaki szerepel a nyilvántartásokban, szükséges, hogy ezért valamilyen anyagi juttatást vagy egyebet kapott, illetve szükséges az, hogy adotte jelentést. Ezeknek az együttes fennállása, tehát két feltétel szükséges ahhoz, hogy megáll apításra kerülhessen. Ez azért lenne fontos - és a módosító javaslat ezt a célt is próbálja elérni , hogy ne fordulhasson elő olyan, hogy valakit meghurcolnak, a kamerákba belemondják a nevét anélkül, hogy érdemben megállapítható lenne, hogy együttműködöt t ezekkel az állambiztonsági szolgálatokkal. Módosító javaslataim közül most áttérnék a 32. sorszámmal jelzettre, mert az is lényegében különbözik az önök által beterjesztett törvénytől: az átvilágítást végző személyekre, illetve az eljárási rendre utal. A 32. sorszámmal jelzett javaslat a jelenleg hatályos rendet, tehát az átvilágító bírák által alkalmazott, hatályos eljárási rendet javasolja, pontosan azért, hogy megfelelő jogorvoslatban részesülhessenek azok, akiket érintettnek találnak. A miniszteri exp ozé során lehetett hallani róla, hogy az önök által javasolt bizottság felállítása változik és változhat, azonban úgy gondolom, hogy van előttünk egy működő rendszer, és semmi okát nem látom annak, hogy ezen változtassanak. Hasonlóképp szükségesnek tartom az azzal történő kiegészítését is, hogy ezeknek az átvilágító bíráknak az ellenőrzését magának a nemzetbiztonsági bizottságnak kell elvégezni, hiszen az átvilágító bírák vagy a jövendőbeli átvilágító bírák magukra vonatkozóan ezt a tevékenységet nem végezh etik el. Összefoglalva: a Fidesz módosítójavaslatcsomagja arra irányul, hogy az ellenőrzött tevékenységeknél az állambiztonsági szolgálatokkal, politikai rendőrséggel ténylegesen együttműködők köre kerüljön megállapításra; ez a megállapítás törvényesen, t isztességesen, az államigazgatási eljárás általános keretei között történjen, megfelelő jogorvoslattal, és a harmadik lényeges eltérő elem az önök javaslatától, hogy az átvilágítás eredményének következménye legyen. Ennek a hármas követelménynek a szellemé ben fogalmaztuk meg a módosító javaslatainkat, amit tisztelettel letettünk a Ház asztalára. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Még egy képviselő jelentkezett kétperces felszólalásra: Tóth András képviselő úr, MSZP. TÓ TH ANDRÁS (MSZP) : Elnök úr, a szót köszönöm. Nem kívánok Demeter úr érzékenységével foglalkozni, összességében egy dologra szeretnék reagálni. Amit Demeter úr elmondott, abból a következő kép bontakozik ki. Ők a jelenlegi átvilágítási törvényt részben meg kívánják tartani, részben pedig olyan elemekkel kívánják feldúsítani, amelyek aktuális politikai céljaikat szolgálják. Mi ezzel nem értünk egyet, mi azt mondjuk ezzel szemben, hogy egy olyan törvényt hozzon az Országgyűlés, amely tényfeltárásról beszél, am ely a választót hozza döntési helyzetbe és amely nem kíván az elmúlt időszak történéseiből törvényi vagy akár bizottsági szinten politikai következtetést levonni. A politikai következtetés levonását rábízzuk a döntéshozókra, önkormányzati választások, ille tve parlamenti választások esetében nyilvánvalóan és alapvetően azokra, akik élnek a választójogukkal.
