Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - A magyar függetlenség napjáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
328 Köszönöm szé pen. Tisztelt Országgyűlés! Átadom az elnöklést Harrach Péter alelnök úrnak; közben megadom a szót Avarkeszi Dezső képviselő úrnak két percben. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP) : Köszönöm a s zót. Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Ház! Egyetlenegy dologra szeretnék reagálni, a munkaszüneti nap kérdésére. Szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy államtitkár úr expozéjában elmondta, hogy le fogja folytatni a kormány az érde kegyeztetést, és teljesen természetes, hogy ez a nap is munkaszüneti nap lesz. Ehhez a megfelelő törvénymódosítási javaslatot a kormány be fogja nyújtani. Még egy gondolat: én tisztelettel megköszönöm és örömmel fogadom a Magyar Demokrata Fórum hozzászólói részéről, hogy ők is a kompromisszum irányába kívánnak elmozdulni. Köszönöm szépen. (18.00) (Vincze Lászlót a jegyzői székben Németh Zsolt váltja fel.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, vane még hozzászóló. (Nincs jelzés.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom. Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát, az ajánlás 1. pontjától a 4. pontig terjedően. Megkérdezem, kíváne valaki felszólalni ötperces időkeretben. (Senki sem jelentkezik .) Felszólaló nem jelentkezett. A részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom. Megkérdezem Hankó Faragó Miklós igazságügyi államtitkár urat, hogy most vagy a határozathozatal előtt kíváne válaszolni a kérdésekre. (Dr. Hankó Faragó Mikló s: Most szeretnék!) Megadom a szót az államtitkár úrnak. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar függetlenség napjáról szóló törvényjavaslat vitájában, mint ahogy az egyébként várható is volt, azt hiszem, ismét a történelmi események megítélése állt a középpontban. Az érvelésben ugyan megnyilvánult a két parlamenti oldal eltérő történelemszemlélete, de az is megállapítható volt, hogy mindkét oldal kiemelkedő jelentősé gű történelmi eseménynek tekinti Magyarország katonai értelemben is teljes függetlenné válásának, az utolsó megszálló katona távozásának napját, 1991. június 19ét. A vita alkalmat adott arra, hogy bizonyos félreértések tisztázódjanak. Világossá vált, hogy június 19ének a magyar függetlenség napjává és nemzeti ünneppé nyilvánítása nem arra irányul, mint az ellenzék vélte, hogy a 2001ben az Országgyűlés túlnyomó többsége által elfogadott, az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar sz abadság napjáról szóló törvény hatályon kívül helyezésével a koalíciós pártok a számukra úgymond kényelmetlen tartalmú preambulumot akarják eltörölni. Tisztázódott, hogy nem erről van szó. A kormányoldal nem vitatja az említett preambulum megállapításait, legfeljebb nem kellően árnyaltnak érzi, de nem ez az oka a hatályon kívül helyezésnek. Az azért szükségszerű, mert e törvény ugyanezen napot nemzeti emléknapként határozta meg, márpedig ugyanazon nap nem lehet egyszerre nemzeti ünnep és nemzeti emléknap. H ogy mennyire nem ennek a bizonyos törvénynek a hatályon kívül helyezése a fő célja a törvényjavaslatnak, ezt igazolja, hogy a kormány támogatja Gémesi György MDFes képviselő úr mindhárom módosító javaslatát. Itt szeretnék kitérni arra ismét, ami elhangzot t a vitában, hogy hathét módosító javaslat került a Ház, a bizottságok elé. Ezek között kormánypárti képviselők által előterjesztett javaslatok is voltak, de egyiket sem támogatta a kormány; ellenben támogatta Gémesi képviselő úr javaslatait.
