Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 4 (40. szám) - Az 1993. augusztus 4. és 1995. december 31. között önkormányzati hozzájárulásból létesített gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - TÓTH IMRE (Fidesz):
3258 szolgáltatásból való bizonyos arányú jövedelem részeltetésével a jogos tulajdonoshoz kerüljön. Ez az, ami, most is úgy érzem, csorbát szenved akkor, amikor a fizikai felméréssel szemben bizonyos számtani, matemati kai, nevezzük így finoman, valószínűségszámítások készültek. Ezt lehet így is magyarázni, és lehet úgy is magyarázni. Elképzelhető, inkább azt mondom, hogy nem áll távol a valóságtól, hogy egy lehetséges pénzforrás a kiindulópont, amelyhez igazítunk olyan számításokat, amelyeknek végeredménye az a számtani összeg, amely erre a célra a jelenlegi kormány részéről esetleg - idézőjelben mondom - megajánlható, visszaadható. Ezzel szemben, azt gondolom, az egyedüli igazságos megközelítés az lett volna, hogy a va lós, fizikailag létező érték leképezésével annak adekvát megfelelőjét kellett volna mai árszinten a települési önkormányzatoknak megajánlani. Számtalan, most is bizonyítható példa mutatja, hogy az önkormányzatok törekedtek ezt a célt elérni, és valótlan az az állítás, hogy az önkormányzatok - idézőjelben - mintha nem akarnák ezeket az értékeket magukévá tenni. Nagyon is komoly erőfeszítéseket tettek, de nem tehetnek arról, hogy egykor társadalmi munkának indult a befektetés, invesztáció, és annak jellegéből kiindulva - tehát hogy nem igényelte meg a társadalmi munka az esetleges adminisztrációt , dokumentált változata nem jelenik meg bizonylatokban, utóbb pedig ezeket biztosítani nem lehet, vagy bizonyos hiányosságok mentén lehetséges. Ámde a fizikai valósá g, a gázközmű létrejött, azóta azon szolgáltatnak, sőt ezek igen jelentős része gyakorlatilag nincs törvényes eljárás keretén belül üzembe helyezve, miközben pedig egy veszélyes üzemről van szó. Ez azt jelenti, hogy több állami szerv - például energiafelüg yelet - tud a dologról, de szemet huny fölötte, több száz kilométer országos szinten azon bekötővezetékek hossza, amelyek ilyen szabályos, egyedül szabályos hivatalos üzembe helyezési eljárás híján működnek jelen pillanatban is. Felteszem a kérdést, mivel veszélyes üzemről van szó: mi van akkor, és ki a felelős azért, ha ezen a szakaszon történik valami, amelynek egyébként a tulajdonjoga is tökéletlenül rendezett. Ezért nem lehet lezárni ezt a kérdést ezzel a törvényrésszel, és ezért vagyunk kötelesek folyt atni egy másik szelettel. Helyes, hogy ez most megtörténik, helyes, hogy a korábbi kormánydöntés folyományaként ez a törvény idekerült a parlament elé. De ebbe az irányba tovább kell vinnünk az ügyet, különösen akkor, ha filozófiájában mind 2001ben, mind most, 2002ben az igazságosság és a végleges, teljes lezárás a címszó, ennek a megcélzása. Ez igazságos csak akkor lehet, ha a nyilvántartásba sem vett bekötővezetékek, amelyek kizárólag lakossági forrásból épültek, és furcsa módon száz százalékban külföld i tulajdonban lévő multinacionális cégekhez kerülnek ellenszolgáltatás nélkül... Itt egy pici kitérőt teszek: nézetem szerint nem kerülhető meg ennek analógiájára a magyar parlament részéről a villamosközművagyonnak a hasonló áttekintése, ahol a fejleszté sek szintén ilyen szisztémával kötelezően önkormányzati teherként adresszáltak, és ilyenképpen ezt követően ellenszolgáltatás nélkül kerülnek külföldi multinacionális cégek tulajdonába. (18.40) Valószínű, hogy a tökéletlen jogszabályi háttér lehetőségével élnek mindaddig, amíg mi ehhez asszisztálunk, míg ehhez lehetőséget adunk, miközben alapvetően óriási hiba volt, kiindulópontként hibás útirány ezeknek a közműveknek külföldiek tulajdonába való végleges, soha vissza nem fordítható eladása. Ha ma a magyar ö nkormányzati rendszer egy meghatározó részvényesi kör lehetne ebben a közművagyonban, egészen biztos, hogy ezzel a tulajdonosi szerkezettel más végeredők jönnének a magyar társadalom számára. Ez persze már csak egy ilyen sajnálkozó visszatekintés. A most b eterjesztett T/1219. számú törvényjavaslat egyik fő problémája az imént említett problémakör, tehát a felmérés hiánya és az, hogy nem a valóságos vagyonérték kerül vissza. A gázszolgáltatók, nézetem szerint, kötelesek lennének és lettek volna tételes önkor mányzati megkeresésre érdemi adatokat szolgáltatni. Mi most felmenthetjük a gázszolgáltatókat eme kötelem alól, de vajon milyen úton járnak azok a cégek és valóban érdekelteke abban, egyáltalán a látszatát akarjáke annak kelteni, hogy végre tiszta, végle ges, rendezett tulajdoni vagyonviszonyok legyenek. Ehhez viszont kellett volna az önkormányzatoknak az általuk kért, ámde a gázszolgáltatók részéről
