Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - A magyar függetlenség napjáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF):
326 Ennek ellenére igazat adok Salamon László képvi selőtársamnak, akkor is igazat adtam ebben a kérdésben. De én úgy érzem, hogy akkor tulajdonképpen a döntést önök meg tudták volna hozni. Kompromisszumkészek voltak abba az irányba, hogy adott esetben azok az észérvek, amelyeket az ellenzéki oldalról megpr óbálunk felsorakoztatni, bekerüljenek akár a preambulumba, akár magába a törvényi szövegkörnyezetbe. Én úgy érzem, hogy az MDF által benyújtott módosító indítványok elfogadásával egyfajta gesztust tettek az egyezség irányá ba, de nem az a teljes érték, amit Salamon László is elmondott, hogy valóban egy politikai konszenzusnak kellett volna ebben a kérdésben kialakulni. De - ahogy elmondtam az előbb is - én már annak is örültem a múlt héten, hogy önök partnerekké váltak abban , hogy ezt a kérdést azon a napon ne zárjuk le, hanem próbáljuk meg olyan irányba elvinni, amely a patkó mindkét oldalán egyfajta megelégedést próbál kialakítani. Tehát azt a vitát, amit a múlt héten lezártunk, én már önmagában egy eredménynek tartom abban az értelemben, hogy önök már készséget mutattak arra, hogy valóban ne az árkok mélyüljenek, hanem próbáljunk egy közös nevezőt találni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. A második vitaszakaszban hozzászólásra jelentkezett Gémesi György képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum. Megadom a szót. DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita jelentős része már gyakorlatilag majdnem lefolyt, mielőtt hozzászólásomat megkezde m. Az igazsághoz hozzátartozik az, amit Salamon képviselőtársunk elmondott, hogy az elmúlt héten, valószínűleg talán a hozzászólásom és a gödöllői példák fölsorolásának eredményeképpen történt meg az, hogy kompromisszumra voltak készek a kormánypártok sora iból azok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Akkor valóban abban maradtunk, hogy egy politikai egyeztetés fog következni ebben a kérdésben, és úgymond technikai módosító javaslatot adjon be valaki. Én magamra vállaltam ezt, gyakorlatilag olyan technikai módosító javaslatot, ami átépíti a lényegi részeket ebbe a törvénybe, mert nem bíztunk teljes mértékben abban, hogy minden tekintetben ezt a kérdést közösen, kompromisszumos megoldásként rendezni tudjuk. Ez a történeti igazolása a dolognak. A másik gondol atom ennek a résznek a tárgyalása kapcsán, hogy tulajdonképpen most ez a törvény abban különbözik az eredeti törvénytől, hogy más a száma, más az előterjesztője, és van két olyan momentuma, két olyan része, ami új benne: a név kérdése, amihez ragaszkodnak a kormánypártok soraiban ülő, hozzászóló politikusok. Akkor mondtuk, hogy legyen, végül is lehet a magyar szabadság és függetlenség napja, ezen aztán nem fogunk összeveszni. A másik pedig az, hogy ez nemzeti ünneppé nyilváníttatik június 19én, bár számomr a még mindig nem biztos, hogy ez munkaszüneti nap. Amikor hozzászóltam, abban voltam kompromisszumkész, hogy ha munkaszüneti nap június 19e, ám legyen akkor, és nem június utolsó hétvégéjének szombatján, mert megérdemel ez az ünnep egy olyan napot, amikor nem kell dolgozni. Szombaton általában munkaszüneti nap van mindenki számára, és ezért alakult ki így korábban a gyakorlat. A másik gondolatom ehhez - ugyan részletes vitáról van szó, de visszatérve ennek az egész törvénynek az eredetére , hogy a tízéves évforduló kapcsán fogadtuk el ünnepi törvényként nagy százalékban, mondhatnám azt is, hogy konszenzussal ezt a magyar szabadság napjáról szóló törvényt. Ma is azt mondom, hogy nem volt szükséges a magyar függetlenség napjáról beadott törvénynek a beterjes ztése, mert megvolt minden eleme, ami az új törvényben van, kivéve nyilván a preambulum, kivéve nyilván az, hogy ez a nap munkaszüneti nap legyen. Tehát az a módosító javaslatom, illetve az a képviselői önálló indítvány, amit a korábbi törvényhez beadtam, hogy legyen 19e munkaszüneti nap ugyanúgy, gyakorlatilag tárgyalható is lenne a parlamentben. Tehát teljesen felesleges volt ebbe a csatába belemenni. Olyan területekre
