Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 4 (40. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP):
3203 polgármester úrnak, hogy világosságot gyújtott az agyamban, mert korábban úgy gondoltam én i s, hogy legalább a többség egyetértését be kellene szerezni. Ugye, akkor a következő lépés az, ha nem a többség egyetértő véleménye - mert így lesz egy kisebbség, amelynek az önkormányzati alapjogait sértjük , akkor szerezzük be az összes kerületi önkormá nyzatnak az egyetértő véleményét. Mivel huszonhárom kerülete van a fővárosnak, és nagyon jól elmondta képviselő asszony, de Bőhm András is jelezte, hogy milyen különbségek vannak a kerületek között, ez egy olyan álom és egy olyan illúzió, amelyet soha meg nem lehet valósítani. Akkor mi a megoldás? És most van itt az a pont, hogy miért támogatom a Belügyminisztérium előterjesztését, javaslatát - az MSZP frakciót is képviselve most, ahogy itt körülnézek. Azért támogatom, mert megkeresi azt a lehetőséget, hogy ne a huszonhárom egyenrangú önkormányzat szavazása mondja meg, hogy elfogadjáke a forrásmegosztást, amelyet egy ugyancsak egyenrangú huszonnegyedik, a Fővárosi Önkormányzat fog rendeletével szabályozni, hanem alkossunk egy olyan normatívarendszert, egy o lyan szabályozási mechanizmust, amelynél nincs vita arról, hogy melyik önkormányzat mennyit kap és milyen feladata ellátására kapja ezt. No, persze nekem sincsenek ezzel kapcsolatban sem illúzióim, tekintettel arra, hogy nemcsak azok a különbségek vannak m eg az önkormányzatoknál, amelyeket önök már jeleztek, hanem például startvonaltól hátrányos helyzetben van néhány kerület. Hadd említsek csak két olyan kerületet, amelyet mindig külső kerületként említenek, és ha már sokat citáltam a IV. kerületet, miért n e mondjam most is: egy korábbi városi ranggal rendelkező, egy komoly infrastrukturális rendszerben működő település lett kisebbnagyobb módosításokkal a főváros IV. kerülete. (14.20) Mondjuk a XVII. kerületet, egyik sem volt város, két régi egyszerű falu - és elnézést kérek a választóimtól - földszintes kis parasztházakkal, és két XIX. század végén fejlődni kezdő, kicsit polgáriasodó, majd esetleg a polgári rangot is elérni kívánó önállósult településből, és egy, még csak települési rangot nem is szerzett t elepülésrészből állt össze 1950ben a XVII. kerület. Tessék nekem megmondani: össze lehete mérni a feladatot a IV. és a XVII. kerület között? És most nem mondtam belvárost, nem mondtam BelBudát és KülsőBudát, csak két külső kerületet említettem. Tehát e z nagyon nehéz feladat. De én azért emlékeztetem tisztelt budapesti képviselőtársaimat arra, hogy akármennyire is sokat szidtuk közösen a kerületek szempontjából a fővárosi előkészítő munkát, de készültek elemző anyagok. Ezek rendelkezésre állnak, végig ke ll őket olvasni, és ennek lehet a vége az, hogy egy olyan normatív szabályozást tartalmazó törvényjavaslat kerüljön ide a tisztelt Ház elé, amely valójában választ ad arra a kérdésre, hogy kinek mennyi jár a fővárosi forrásmegosztáson belül. Minden évben a fővárosi forrásmegosztásról szólnak a híradók. Lehet, hogy el akarjuk érni azt, hogy két év múlva már ne erről szóljon minden januári, februári regionális műsor Budapest és Pest megye vonatkozásában? Lehet, hogy azt szeretnénk elérni, hogy ne egyegy szem ély adott pszichés állapotán múljon az, hogy mi történik a holnapi közgyűlésen? Lehet, hogy ezt szeretnénk elérni. Lehet, hogy azt szeretnénk elérni, hogy ne kelljen lobbicsapatokat kitermelni a kerületi önkormányzatok emberei közül, hogy ne kelljen polgár mestereknek baráti társaságból érdekszövetséggé alakulni annak érdekében, hogy a saját önkormányzatuk megfelelő finanszírozást kapjon. És hadd mondjak még egy dolgot, kedves képviselőtársaim: ennek az egész ügynek a legfontosabb voná sa az, hogy előbb - és nagyon gyorsan - és nem utóbb neki kell látni az önkormányzati hatáskör- és feladatjegyzék újragondolásának, mert ma már szinte alkalmatlan, és lehet, hogy jó volt a kilencvenes évek elején, de ma már, 2002 végén teljesen alkalmatlan , és nem mutat előre. És nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy ezt a fajta fővárosi forrásmegosztást, mely feladatarányos és bevételarányos és korrigált bevételarányos és egyébként is forrásarányos kell hogy legyen, hasonlóan meg kell oldani, mint az e gész országban működő önkormányzati rendszer
