Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 4 (40. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
3134 Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Simicskó István képviselőtársunk a Magyar Nemzet tegnapi számában "A felelőtlenség csimborasszója" címmel közölt cikket, amelyben a következőket írja. "A honvédelmi minisztertől tudjuk, hogy a NATO főtitkára súlyosan elégedetlen vállalásaink teljesítésével, bár egyet sem nevezett meg közülük. Egy ankarai magyar tudósító beszámolt arról, hogy a NATO főtitkára otthoni sajtóértekezletén bírálat tárgyává tette hazánkat. Igaz, nem nevezte meg az országot, de a tudósító előtt nem volt kétséges, hogy rólunk volt szó." Tisztelt Ház! Abban a helyzetben vagyok, hogy képviselőtársun k aggodalmát mindkét irányban el tudom oszlatni, igaz, nem Ankarában, hanem Isztambulban, nem sajtóértekezleten, hanem az északatlanti közgyűlés megnyitóján mondta a főtitkár a következőket. Egyrészt, hogy "Vannak tagorszá gok, amelynek kormányai csúcstalálkozókon mindent megígérnek, de amikor a cselekvésre kerül a sor, arra sem képesek, hogy a csapatokat a helyszínre szállítsák." Kérdezem majd miniszter urat, vonatkozhate ez ránk. Másodszor, hogy "Vannak tagországok, amely ek állandóan azt kérik: védjétek meg határainkat, védjétek meg légterünket, védjétek meg a biztonságunkat, de amikor a közös biztonságot fenyegeti veszély, kivonják magukat a közös cselekvés alól." Hazánk afganisztáni részt nem vételéből következhete az, hogy ez ránk is vonatkozik? Harmadszor a főtitkár azt mondta: "Nincs szükségünk olyan repülőgépekre, amelyekre nem lehet precíziós fegyvereket szerelni, és amelyekkel nem lehet távoli földi célpontokat támadni." Vajon, a Gripenek bérlése körüli vita nem az t mutatjae, hogy bizony, ez is vonatkozhat ránk? Tisztelt Ház! Igaza volte Robertson főtitkárnak? A maga szempontjából természetesen mindenképpen. Nem a NATOnak volt szüksége arra, hogy Magyarországot a soraiban tudhassa, nem a NATO csatlakozott Magyaro rszághoz. 1990 óta konszenzusos kül- és biztonságpolitikánk egyik sarkalatos tétele, hogy biztonságunkat az északatlanti szövetség keretében keressük. 1997ben ezt népszavazáson erősítették meg Magyarország polgárai, szerződést írtunk alá, amely bennünket is köt. A római jog egyik alapelve, hogy "pacta sunt servanda", a szerződéseket be kell tartani. Hogy ebből a szerződésből milyen szövetségesi kötelezettségek hárulnak Magyarországra, az a jelenlegi ellenzéki pártok előtt már kormánypárti mivoltukban sem volt mindig világos. Legyen elegendő utalnom csak a három évvel ezelőtti koszovói válság idején tanúsított magatartásra, de bő egy évvel ezelőtt is ez volt a helyzet, amikor 2001. szeptember 11én Magyarország egyik szövetségesét, a NATO vezető hatalmát al jas orvtámadás érte. Ekkor az egyik ellenzéki párt vezére itt, a parlamentben felállt és lényegében azt mondta: az Egyesült Államok mindezt magának köszönheti. A szövetségest a Magyar Parlamentben ért méltatlan és alattomos támadás az itt akkor kivételesen jelen lévő miniszterelnök, Orbán Viktor részéről válasz nélkül maradt. És mi a helyzet ma, tisztelt Ház? Az ellenzékbe szorult akkori kormányerők hozzáállását szövetségesi kötelezettségeinkhez nemcsak az mutatja világosan, hogy az e kötelezettségeket telj esíteni kívánó kormánypárti politikusokat a Fidesz vezető biztonságpolitikusa nemes egyszerűséggel héjáknak nevezi. Mutatja ezt a jelenleg is folyó költségvetési vita. Az a költségvetési vita, tisztelt Ház, amelynek egyik állomását tegnap tudhattuk magunk mögött, és amelynek során ellenzéki képviselőtársaink módosító indítványaikkal a Honvédelmi Minisztérium számára előirányzott 309 milliárd forintnyi támogatásból több, mint 304 milliárd forintot kívántak elvonni. 4,5 milliárd forint maradt volna, tisztelt Ház, szövetségesi kötelezettségeink teljesítésére. Persze, van alternatívája a NATOnak. Amikor 28 esztendővel ezelőtt sorkatonai szolgálatomat teljesítettem - nem volt ez akkor különösebben népszerű a fiatalok körében , azt mondogattuk, hogy tulajdonképp en nem kellene ez az egész: körbe kellene venni az ország határait táblákkal, amire az van írva, hogy "megadjuk magunkat". Ez esetben a katonai szolgálatot egy vödörrel és egy ecsettel lehetne teljesíteni, az évenkénti honvédelmi költségvetés pedig a táblá k karbantartására szorítkozna.
