Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 3 (39. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KISS ELEMÉR, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
2965 Mindezeken kívül, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt hétnek volt egy olyan örömteli eseménye is, amely a jövőre vonatkozóan is szolgálhat fontos tanulságokkal. A négy parlamenti párt megállapod ott az európai uniós csatlakozásunkhoz elengedhetetlenül szükséges alkotmánymódosításban. Tegnap az európai uniós nagybizottságban pedig a népszavazásról is egyetértés alakult ki. Úgy hiszem, a lényeg mindannyiunk számára ugyanaz: diadalmaskodott a józan é sz, és ezzel az ország nyert. Számomra a legfontosabb tanulság, hogy a vita résztvevői átérezték a döntés igazi súlyát. Eljutottak a mindenki számára elfogadható kompromisszumig, anélkül, hogy bárki feltartott kézzel jött volna ki a tárgyalóteremből. Pedig kezdetben az álláspontok igen messze voltak egymástól. Olyan feltételek is elhangzottak, amelyek szinte lehetetlenné tették a megállapodást, és az is kétségtelen, hogy a javaslat előkészítése is lehetett volna körültekintőbb. Mégis, mindezek ellenére sike rült közösen megtalálnunk a megoldást, és senki nem kényszerült arra, hogy feladja saját meggyőződését és értékeit. Vajon tekinthetjüke mindezt, tisztelt képviselőtársaim, a jövőre is érvényes, hosszú távon is eredményesen működő modellnek? Azért érdemes ezt a kérdést feltenni, mert a csatlakozással kapcsolatban és később, a taggá válásunk után is sok esetben egymásra vagyunk és leszünk utalva. (8.50) A parlament két oldalának ésszerű együttműködése nélkül nem lesz eredmény. Ha rövid távú teendőinket vessz ük sorba, láthatjuk, hogy több kétharmados törvényt kell megalkotnunk és módosítanunk. Ezek sorában létre kell hozni, meg kell alkotni az Európai Parlament tagjainak megválasztásáról szóló törvényt, a parlament és a kormány integrációs ügyekben történő egy üttműködéséről szóló törvényt, módosítanunk kell az önkormányzati törvényt, a jogalkotási törvényt, valószínűleg a bírósági szervezeti törvényt és módosítanunk kell a Házszabályt is. Alkalmassá kell tennünk az Országgyűlést új feladatainak ellátására. Be k ell kapcsolódnunk a közösségi jogalkotás előkészítésébe, véleményt kell mondanunk az ott készülő jogszabálytervezetekről, ehhez új intézményekre, eljárásokra, mindenekelőtt hozzáértő szakemberekre van szükség. Meg kell teremtenünk, tisztelt képviselőtársai m, az europarlamenti munka feltételeit, biztosítani kell folyamatos jelenlétünket Brüsszelben és Strasbourgban, és emellett a magyar Országgyűlésnek is zavartalanul kell működnie. Ezek közül egyetlenegy feladatot sem tudunk megoldani együttműködés és kompr omisszum nélkül. Ez nem a meglévő politikai különbségek feloldódását jelenti, hanem ez az ország érdekéből fakadó szigorú követelmény. Enélkül hosszabb távon is nehezen képzelhető el a jövő. Az Európai Unió tagállamainak tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a politikai bizalom és a kompromisszumkészség minimuma nélkül nincs európai együttműködés. Háttérbe szorul a szembenállás akkor, ha az integrációs politika nemzeti formálása a feladat. Sok nehéz döntés áll előttünk. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján r emélhetjük, hogy az alkotmánymódosítás kapcsán létrejött megállapodás nem lesz pusztán egyedi jelenség, hanem a jövőbeni ésszerű együttműködéshez vezető út első lépését tettük meg. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.) ELN ÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen felszólalását, frakcióvezetőhelyettes úr. Kérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki reagálni. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót dr. Kiss Elemér, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter úrnak. Miniszter úr? DR . KISS ELEMÉR , a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány nevében szeretném kifejezésre juttatni, hogy nagyra értékeljük a négy parlamenti párt megállapodását az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítás tartalmában és szövegében. A megállapodást kemény viták előzték meg, de a tárgyalásokon mindegyik fél részéről érzékelhető volt a megegyezésre törekvés. Az eredmény mindannyiunk eredménye, és ez ösztönzést
