Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2936 Kedves Képviselőtársaim! A kormányprogram kiemelten foglalkoz ik a nyugdíjban részesülők és a nyugdíjba készülők támogatásával. Ezen törvény módosításával bevezetésre kerül a kormányzati ciklus végére a teljes összegű 13. havi nyugdíj, évenkénti 25 százalékos emelkedéssel, valamint az özvegyi nyugdíj 20ról 25 százal ékra való, a jelenlegi ciklus végére annak 50 százalékra való emelése. Tisztelt Ház! Felszólalásom végén a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény módosításával kívánok foglalkozni. Mint önök számára is ismeretes, a gyermekek védelmér ől és a gyámügyi igazgatásról szóló '97. évi XXXI. törvény '97. november 1jén lépett hatályba. A törvény fokozatosan valósította, illetve valósítja meg azt a célt, hogy létrejöjjön és fejlődjön a minden rászoruló gyermek védelmét és esélyegyenlőségét növe lő intézményrendszer. A törvényi szabályozás célkitűzése, hogy érvényesüljenek a gyermekek jogairól New Yorkban '89ben elfogadott és Magyarországon '91ben törvénybe iktatott gyermeki jogok. Az eltelt öt év reformfolyamatai azt igazolják, hogy a törvény e redményesen szolgálta ezen célok megvalósulását, egy átlátható és ellenőrizhető gyermekvédelmi rendszer kiépülését, azonban a működés hatékonyságának növelése igényelte a törvény módosítását. (20.20) Ennek érdekében az Országgyűlés 2002. február 26án elf ogadta a törvény egyes rendelkezéseinek módosítását, de a hatálybalépés, 2003. január 1je előtt szükségessé vált az alap- és módosító rendelkezések áttekintése és újragondolása, az egyéb szociális területen bekövetkező változásokhoz igazítva. Az egyik leg fontosabb, a törvényben megfogalmazott gyermeki jog, hogy a gyermeknek joga van az egészséges testi, szellemi fejlődését biztosító családjában felnövekedni. Ha az egyedüli fejlődését veszélyeztető ok a család szegénysége, vagyis az anyagi ok, ez nem szolgá lhat alapul a gyermeknek a családból való kiemelésére. Ebben az esetben a családot kell pénzbeli és egyéb támogatásokkal alkalmassá tenni a gyermek nevelésére, és nem történhet meg, hogy a szegénység miatt kelljen gyermeket szülőjétől, családjától elválasz tani. A gyermekvédelmi törvény ehhez már 1997ben komoly és folyamatos segítséget nyújtott, amikor bevezette a rendszeres gyermekvédelmi támogatás intézményét, amellyel minden, létminimum alatt élő gyermek számára havi egyösszegű támogatást biztosított. A döntés megalapozottságát igazolta, hogy az elmúlt években ebben a támogatásban közel 800 ezer gyermek részesült. A 2002. évben a támogatás elnevezése kiegészítő családi pótlékra változott, egyébként a szabályozása és az összege mértékadóan nem változott. A családi pótlékkal való elnevezési hasonlóság miatt a támogatás megnevezése megtévesztő és összemosható a jelzett családtámogatási formával. Ebből következett, hogy sok esetben az igényjogosultak számára sem volt egyértelmű, honnan, milyen ellátásban része sülnek. A jelen módosító javaslat visszaállítja az ellátás eredeti elnevezését, de ennél sokkal fontosabb, hogy megemeli a támogatás összegét 4600 forintra, és 2003tól az Országgyűlés fog dönteni évente az összeg emeléséről. Az ellátottak számára kedvező változást jelent, hogy azon 25 év alatti nagykorúvá vált gyermekek számára is folyósítandó, akik nappali tagozaton felsőfokú oktatási intézményben tanulnak, ha a rászorultságuk egyébként fennáll. A módosítás kiemelt figyelmet fordít azokra a tartásra kötel es, nyugellátásban, nyugdíjszerű szociális pénzellátásban, időskorúak járadékában részesülő hozzátartozókra - például a nagyszülőkre , akiket a gyámhivatal a gyermek gyámjaként kirendel. Az ő esetükben a támogatás havi összege 9600 forint, amely a követke ző években szintén emelkedik. A nagyszülő, egyéb rokon ily módon történő bevonásával a gyermek gondozásába, nevelésébe, megelőzhető a család szétválasztása. A gyermekvédelmi törvény alapvető gyermeki jogként rögzíti a gyermek panaszjogát, vagyis az őt ért sérelem esetén joga van a kérelme kivizsgálására köteles szervhez fordulni.
