Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
2916 közteherviselésben, adófizetőe. Ha valaki Manilában lakik, magyar állampolgár, vagy Montrealban, de nem fizet Magyarországon adót, akkor hogyhogy beleszól a közügyekbe, hiszen sok ország alkotmányában éppen az adófizeté s volt valamikor az indítéka annak, hogy önállóságot kértek, követeltek és önállóak lettek. Itt azonban hasznos nekünk kontemplálni, tisztelt képviselőtársaim, azt, hogy Montrealban, Manilában, Los Angelesben és szerte a világon, magyar állampolgárnak és m agyarnak lenni, bizony - hogy mondjam, hogy ne hangozzék nagyon szimbolikusnak , nehezebb, mint Szegeden vagy Sárbogárdon. Ugyanis, magyarul beszélni abban a környezetben, a magyar identitás... - és sokan úgy csinálják, hogy fönntartják egyesületeiket, a magyar nyelvet művelik olyan helyen, ahol csak 10en vagy 20an vannak egy 40 milliós tengerben. Tehát az az áldozat, amit magyar állampolgárok az ország határain kívül, szerte a világban mutatnak, ilyen formában elismerést nyerne. Ezzel nem nagy számú sza vazóval fogunk számolni. Erről is vannak érdekes statisztikák. Például a lengyelek; úgy szokták mondani, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 6 millió lengyel van, és ebből 30 ezren szavaznak a lengyelországi választásokon - vagy még kisebb szám. Nincs itt arról szó, hogy majd valahol, messze élő emberek elhatározzák vagy befolyásolják a választások kimenetelét. Inkább szimbolikus dologról van szó. Olyan emberek és intézmények kötődnek a hazához, a magyar nemzethez, Magyarországhoz, ahol bizony ez az ország jobban jár vele. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ehhez a vitaszakaszhoz kíváne még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom. Megnyitom a részletes vita hetedik szakaszát, az ajánlás 44. és 45. pontjaira, a népszavazás kérdéskörét érintő szakaszokra. Elsőként megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, aki előre bejelentette felszólalását. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szó t, elnök úr. E téma kapcsán is igyekszem rövid lenni, mert a négypárti egyeztetésen, úgy tűnik, ebben is elfogadásra került a FideszMagyar Polgári Pártnak az a javaslata, hogy ne terheljük az alkotmánymódosítás ügyét feltétlenül a népszavazás részletkérdé seivel. Az a politikai megállapodás született, hogy a népszavazás konkrét kérdéseit az integrációs bizottság hétfői ülésén egyeztetik a pártok, és remény van arra, hogy a még nyitott, de még a részleteket illetően teljes egyetértésre nem jutott álláspontok at sikerül közös nevezőre hozni, és sikerül itt is megoldást találni. E témakör kapcsán most felszólalásomban csupán arra szorítkozom, ami a kérdés érdemét illeti, hogy megismétlem a FideszMagyar Polgári Párt azon álláspontját, hogy véleményünk szerint, á lláspontunk szerint ügydöntő népszavazásra csak akkor kerülhet ebben a kérdésben sor, ha a szerződés feltételei már nem változtathatók meg, ha a szerződésnek egy olyan végleges szövege áll rendelkezésünkre, amely már nem változhat, és amelynek ismeretében minden választópolgár számot tud vetni azzal, hogy miről dönt. (18.50) Kétségtelen, ezt el kell mondani a vita kapcsán, hiszen nagyon sokat vitatkoztunk erről a bizottságunkban is, a nyilvánosság különböző fórumain is, nyilvánvalóan a Fidesz sem arra gondo l, hogy a több száz, netán ezeroldalas dokumentumot a lakosság a szabadidejében fogja olvasgatni, és próbálja mondatról mondatra értelmezni. De arra igenis szükség van, hogy a már ismert feltételeket a nyilvánosság előtt politikusok, más szakemberek, hozzá értők, a sajtó képviselői, a sajtóélet szereplői megvitassák. Szükség van azokra a fórumokra, szükség van azokra a rendezvényekre, amelyek kapcsán ezeket a kérdéseket elvisszük az állampolgárokhoz, mert nemcsak abban van történelmi felelősségünk, hogy az u niós csatlakozás kérdéseihez, problémájához hogyan viszonyulunk, nemcsak
