Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - A büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - ARATÓ GERGELY (MSZP):
2879 szomorú hatás, erről is beszéltünk már ma délután: a fogyasztók, büntetéstől való félelmükben gyakran nem mertek orvoshoz fordulni, nem merték a szakszerű kezelést választani. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nagyon nagy ár; nagyon nagy ár a semmiért, nagyon nagy ár az eredménytelenségért. Van azonban még egy kérdés, amiről beszélnünk kell. Révész Máriusz képviselőtársam most is, korábban is és más képviselőtársaink is sokszor emlegették, hogy e törvény alapján, amely alapján sok, több ezer fiatalt lehetett volna az elkezdett bűnügyek alapján börtönbe juttatni, nagyon kevés börtönbüntetést szabtak ki. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez rámutat a differenciálatlan büntetőpolitika legnagyobb problémájára, tudniillik arra, hogy nem lehet egy egész o rszágot börtönbe zárni. Nem lehet nagy tömegű fiatalt börtönbe zárni, aminek az a következménye, amit a Kriminológiai Intézet kutatása is mutat, hogy nagyon gyakran az egyes jogalkalmazók egyéni döntésétől függ az, hogy kiszabnake büntetést, vagy nem szab nak ki büntetést. Sajnos, ez nem a bűn súlyától, a bűn körülményeitől függ, hanem az adott rendőrkapitányság, ügyészség, bírósági szervezet jogértelmezésétől. Ez azt jelenti tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a fajta drogpolitika és ez a fajta bünte tőpolitika azzal a következménnyel járt, hogy bizonytalanság alakult ki az elkövetőben és a fogyasztóban abban a tekintetben, hogy mikor fog a Dávid Ibolya képviselőtársunk által említett enyhébb büntetésben vagy akár büntetéselkerülési lehetőségben részes ülni, és mikor fog - akár talán aránytalanul is szigorúnak tekinthető - büntetést kapni. Ez nem jó, mert ez aláássa a büntetőjog, az igazságszolgáltatás hitelét. Ennél jobb az a javaslat, amit mi teszünk; az a javaslat, amelyik tiszta vizet önt a pohárba, és világosan megmondja, mik azok az esetek, amikor élni kíván az elterelés lehetőségével, élni kíván a gyógyítás lehetőségével, és mik azok az esetek és alkalmak, amikor nem ad erre lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Vitáztunk sokat ma d élután már a törvényjavaslatnak arról a részéről, amelyik az elterelést lehetővé teszi a közintézmények területén is. Én azt hiszem, számos jó példát hallottunk már ma délután arra, hogy ha ezt nem tennénk lehetővé, akkor milyen, a törvényjavaslat céljával , a társadalomba való visszaillesztéssel ellentétes hatást érnénk el. Valóban ilyen példa az, amikor közösen fogyaszt kábítószert egy 18 éves épphogy elmúlt diák a 18 év alatti osztálytársával. A jelenlegi büntető szabályozás szerint ebben az esetben olyan bűncselekmény valósul meg, ami 28 évig terjedő börtönnel sújtható. Én azt gondolom, ezt szeretnénk elkerülni. Szeretnénk lehetővé tenni, hogy itt is az eltereléssel lehessen élni. Ugyanakkor ezen a ponton sokkal szigorúbban szabályozzuk az elterelés lehe tőségét, mint egyébként. Ezen a ponton kikötjük, hogy 21 év alatti legyen az elkövető, tehát, hogy ne mehessen be egy idősebb felnőtt kínálgatni, amitől Révész Máriusz képviselő úr talán tart. Tehát csak 21 év alattinak engedi meg, csak társas fogyasztás e setén, tehát a beetetést nem engedi meg. Ezen a módon tulajdonképpen a bírói mérlegelés tárgyává teszi, miről van szó. Bocsánat, hogy nagyon hétköznapi módon fogalmazok: ha egy idegen fiatalról van szó, akinek egyébként semmi köze az intézményhez, az nehez en fogja tudni elkerülni azt a gyanúsítást a vizsgálat folyamán, hogy itt nem közös kábítószerfogyasztásról és nem kínálásról volt szó, hanem kábítószerkereskedelemről és beetetésről. Azt gondolom, ez ilyen esetben bizonyítható és bizonyítandó, ennek ala pján pedig az előbb általam említett szigorú büntetési tétel kiszabására van mód. Végül, tisztelt képviselőtársaim, tudomásul kell vennünk, hogy a kábítószer ma is jelen van az iskolákban. Ha azt mondom, tudomásul kell vennünk, félreértés ne essék, nem azt jelenti, hogy örülnünk kell neki, nem is azt jelenti, hogy el kell fogadnunk. Azt jelenti, hogy tudomásul kell vennünk, hogy tudnunk kell róla, és harcolnunk kell ellene. A börtön és a börtönnel való fenyegetés nem pedagógiai eszköz. Ilyen módon nem lehet elrettenteni a diákokat attól, hogy kábítószert fogyasszanak.
