Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PÁLFI ISTVÁN (Fidesz):
288 A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/187. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/187 /14. számokon kapták kézhez. Először az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, 1010 perces időkeretben. Hozzászólásra következik Török Zsolt úr, az MSZP képviselője. (A képviselő nem tartózkodik a teremben.) Nincs jelen a teremben. Ak kor Pálfi István úr, a Fidesz képviselője következik. (15.10) PÁLFI ISTVÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan aspektusból szeretném megvilágítani ezt a fajta törvénymódosítási javaslatcsomagot, amely az elmúlt alkalommal is, úgy érzem, háttérbe sz orult, mindamellett elég széles körben hivatkozunk rá: ez az aspektus pedig az európai csatlakozással kapcsolatos kérdéskör. Igen sokszor hivatkoztunk rá éppen ezen ülés alkalmával is, hogy miket kellene elérnünk és tennünk azért, hogy ennek a követelményr endszernek megfeleljünk. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos azt is meghatározni, hogy a családok támogatásáról szóló eddigi törvényeink és szabályozásaink mennyiben segítik azt, hogy valóban európai országgá tudjunk válni. Az EU támogatási rendszere, ellátás i rendszere alapvetően két módot ismer: az egyik az úgynevezett szociális támogatás; ez azt jelenti, hogy segély jellegű ellátásban részesít konkrét személyeket. Egyértelmű, hogy ekkor a rászorultsági elv, a rászorultsági alapon nyújtott ellátás és ennek a kiemelése fontos. A másik a szociális biztonsági ellátás, amikor is objektív helyzetben kapcsolódnak ehhez az ellátási rendszerhez; ez általában előzetesen fizetett járulékok alapján történik vagy történhet. Sajnálom azt, hogy a törvényjavaslatot benyújtó k semmilyen formában nem hivatkoznak egyébként az EU elveire, valószínűleg nem is nagyon ismerik vagy nem is nagyon ismerték meg azt, hogy mennyire részletes most már az EUn belüli támogatási rendszer is. Mindemellett ezek a jogok az úgynevezett puha jogo k közé tartoznak az uniós jogrendszeren belül, mégis megindult egy folyamat, amely a már uniós tagállamok közötti harmonizációként értelmezhető a szociális rendszerben, így többek között a családtámogatási rendszerben is. Ezek első lépéseit már megtették, de még messze nem járnak ott egyébként, mint a foglalkoztatási és munkavállalói jogok rendszerénél; ott jóval keményebb jogrendszert tudtak kialakítani. Az 1998ban meghozott, családok támogatásáról szóló törvény, ha a szociális támogatás és a szociális bi ztonsági ellátás rendszerét nézem, kiemelte a családtámogatási rendszerünket a segélyek közül, és tovább differenciált, mint ahogy a társadalmi igények és - tegyük hozzá, nagyon fontos - a társadalmi igazságérzet is megkövetelte ezt. A társadalmi igazságér zet az, amely azt diktálja, hogy világos elvek szerint és értékes célokra költsük az adófizetők pénzét. Előrelépés volt tehát ez a fajta új törvény, és azt gondolom, hogy minden módon előremutató is. Annál is inkább fontos ez, hiszen az egyik legfontosabb és leginkább követésre méltó európai érték az iskolázottsági szint növelése, amely mint folyamat és mozgalom lassan 150170 éves múltra tekint vissza Európában is, és mint ilyen, tegyük hozzá - és ez a dolognak a pikantériája , az európai baloldal egyik l egfontosabb követelései közé tartozott az elmúlt másfél évszázadban. Ehhez képest
