Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - A büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP):
2832 egyszerűsítéssel azt jelenti, hogy büntetni kell a legkisebb rendellenességet is, mert a kis szabálysértés szüli a nagy bűnt. (12.10) Ebben van is ráció. Ma már azonban látni, hogy ez a felfogás zsákutca, és a gyakorlatban elkerülhetetlenül rendőri visszaélésekhez vezet. Egy New Yorki kutatás szerint ott, ahol ez a zéró tolerancia elv e elindult világ körüli útjára, egy 1997ben tartott kutatás szerint a New Yorkiak 54 százaléka vélte úgy, hogy a rendőrség hazudik, törvényt sért és bizonyítékokat hamisít, hogy a zéró tolerancia jegyében az eredményesség látszatát keltse. Ugyancsak New York városa 2001 elején 50 millió dollárt fizetett ki az 199697 között jogtalanul letartóztatottak kártérítéséért. A szigorú büntetéseknek és a büntetéskiszabási gyakorlatban a börtönbüntetést preferáló felfogásoknak van még egy nagy hibája vagy egyoldalú sága. Nevezetesen: nem teszi fel a kérdést, hogy mi lesz azután; mi lesz a börtön után, hogyan illeszkednek vissza a társadalomba, mi lesz azzal a több tízezer börtönviselt emberrel, hogyan és hol találnak ezek fogódzót a normális élethez, mi tartja vissza őket az újabb bűncselekmények elkövetésétől. Természetesen vannak olyan emberek, akik tudatosan úgy szervezik meg életüket, hogy ahhoz a bűnözés mintegy természetes elemként és feltételként van jelen. Erre vagy csak erre építeni kriminálpolitikát azonban nem lehet. Figyelemre méltó és mindenképpen elgondolkodtató ugyanis az, hogy például 2000ben hazánkban a fogva tartottak 49 százaléka első bűntényes volt, 40 százalékuk pedig Magyarország északkeleti régiójából származott. Fontos továbbá hangsúlyozni, hog y nincs semmi bizonyíték, tudományos kutatási eredmény, empirikus tapasztalat arra nézve, hogy összefüggés lenne a szigorú büntetéskiszabási gyakorlat, a nagyobb büntetőjogi fenyegetés és a bűnözés valóságos nagyságrendje között. Tisztelt Országgyűlés! Min dezekre tekintettel véleményünk szerint csak a társadalmi szolidaritás elvének megfelelő létfeltételek megteremtése, a kiszolgáltatottság nélküli élet, a biztonságos munkaerőpiac, a korszerű egészségvédelem, a szociális biztonság és a szegényeket támogató esélyteremtés együttvéve képes csak ellensúlyozni a társadalomban mindig jelen lévő bűngerjesztő okokat. Ehhez csatlakozva lehetséges csak korszerű és hatékony a bűnüldözés, hatásosabb az igazságszolgáltatás, és mindezek révén lehet a társadalom által elvá rt szinten tartani a bűnözést. Ami a bűnözés elleni fellépés imént említett társadalomfilozófiai háttere mellett számunkra zsinórmértéket és egyben cselekvési keretet jelent, az a demokratikus jogállam, az alkotmányosság és a törvényesség követelményeinek maradéktalan érvényesítése. Ezért elutasítunk minden törekvést, amely az embereket arról akarja meggyőzni, hogy biztonságuk csak szabadságuk árán szavatolható. Tisztelt Országgyűlés! A kriminálpolitika lényegét illetően részben program, részben norma, amel y nemcsak a jelen, hanem a belátható jövő kihívására is válaszokat keres. Hazánk még sokáig az utolérő modernizációs fejlődés útját járva kényszerül válaszokat keresni a bűnözés helyes kezelésmódjára. Ma esély van arra, hogy a polgári demokratikus viszonyo k konszolidálódása, az életminőség javulása, a modern államok gazdasági vérkeringésébe történő bekapcsolódásunk és az ettől remélt előnyök hatása következtében a közbiztonság és a bűnözés terén nem kell drámai változásokra számítanunk. Amennyiben hazánk fe jlődése valamely általunk nem befolyásolható okok következtében nem torpan meg, megszilárdult demokratikus viszonyaink egyensúlya tartósan fennmarad, és ez azt is jelenti, hogy Európa bűnügyi térképén megmaradhatunk a középmezőnyben. Tisztelt Országgyűlés! Mindent összevetve: arra a következtetésre juthatunk, hogy a bűnözés jelenléte a jövő társadalmában élő ember életminőségének egyik meghatározója lesz, és ehhez kell szabnunk stratégiánkat. Nincs okunk a lazításra, de arra sem, hogy a jogalkotás folyamatá t vészhelyzeti intézkedésekké változtassuk. Álláspontunk szerint a megfelelő büntetés az ésszerű büntetés, azaz amely az elkövetett tettel arányos joghátrányokat alkalmaz, de a megbüntetett számára nem teszi lehetetlenné a társadalomba történő visszatérést , sőt a büntetés végrehajtási rendszere és a büntetési rendszer maga valóban a visszatérni vágyókat és arra törekvőket támogatja.
