Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - Az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e között önkormányzati hozzájárulásból létesített gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2829 elé, aminek múltja van a tisztelt Házban, mindig fölelevenednek azok a viták, azok a kérdések, amelyek az adott törvény kapcs án a korábbiakban a Ház előtt vagy a bizottságokban lezajlottak. Visszamehetünk odáig is, hogy ez a privatizáció, ami akkor, 1995ben megtörtént, mennyire volt helyes, elsősorban a tulajdoni arányokat tekintve, hiszen 50 százaléknál nagyobb tulajdont adott ki egy nagy szolgáltató szférában a magyar állam a tulajdonából, ami nyilván azt a következményt vonta maga után, hogy ezen a területen elvesztette a döntési jogosítványait, vagy többségében elvesztette a döntési jogosítványait, és ha úgy tetszik, ezeken a területeken kiszolgáltatottá vált. Hiszen a nagy energiaszolgáltatók tekintetében, azt gondolom, a tulajdonos befolyása, a tulajdonos döntései mindenféleképpen a mindennapjainkban sokszor az árakban is megnyilvánulnak. Az előbb elhangzott Göndör István k épviselőtársunk részéről az előzménynek egy fölvázolása, egy típusú és egy szempontból való fölvázolása, amiben nyilván sok olyan konkrét tény is szerepel, amire hivatkozni lehet az elmúlt időszakot tekintve. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy am ikor '95ben ez a privatizáció megtörtént, akkor az önkormányzati érdekszövetségek e tekintetben megtárgyalták az akkori 40 százalékos ajánlatot, illetve az akkori döntésnek azt a hátterét, hogy 40 százalékot kapnak az önkormányzatok, és akkor több önkormá nyzati érdekszövetség azon a véleményen volt, hogy ez semmiféleképpen nem elfogadható - megfelelő indokokkal támasztották ezt alá , és akkor történt meg tulajdonképpen igazán az Alkotmánybírósághoz való fordulás. Többen fordultak az Alkotmánybírósághoz, m ajd hosszú idő után, 1998ban döntött az Alkotmánybíróság, hogy tulajdonképpen az önkormányzatoknak igazuk van, és a pluszjárandóság mindenféleképpen megilleti a településeket. Ezt tartom az előzmény legfontosabb részének, hiszen egyrészt egy nagyon komoly önkormányzati aktivitás eredményezte ezt az alkotmánybírósági határozatot és ezt a döntést, másrészt pedig nyilván a települési szféra az őt megillető tulajdonhoz, vagyonhoz vagy adott esetben pénzhez jogosan juthatott ennek a döntésnek az alapján. A mási k nagyon lényeges reagálásom a képviselőtársam előbbi felszólalására, hogy 1990 óta forráshiánnyal küszködnek az önkormányzatok. Szó szerint felírtam ezt a mondatot. Én ezt azért nem tartom ilyen régi keletűnek, hiszen pontosan tudjuk, hogy 1990től az els ő négy esztendőben, különösen az első három esztendőben voltak az önkormányzatok nagyon szépen kistafírozva, megkapták, vagy legalábbis döntő mértékben megkapták az ellátandó feladataikhoz szükséges forrásokat. Ha csak a személyi jövedelemadó visszaosztott hányadát nézem, azt a bizonyos sokszor vitatott személyi jövedelemadó visszaosztott hányadot, ami ma már csak szabadon felhasználhatóan 5 százalék, emlékezzünk, hogy 100 százalék volt először, majd 50, még '94ben is 30 százalék volt az AntallBorosskorm ány ideje alatt. (12.00) Azért tartom ezt fontosnak, mert a Magyar Demokrata Fórumnak mindig is centrális kérdés volt az önkormányzati szféra, az önkormányzatok működése, a települési autonómia, az önállóság, az ott lévő közösségek megerősíté se, nem csak feladatokkal ellátása, a feladatokhoz szükséges források biztosítása, tulajdonképpen a demokratikus berendezkedésű társadalom biztosítása. És igenis ez a kormány volt az, amelyik megalkotta azt a törvényt, ami alapján ma is működnek az önkormá nyzatok. Ezt a bizonyos forráshiányt, amire utalt képviselőtársam felszólalásában, nem tudom igazán, valójában értelmezni, tekintettel arra, hogy abban a szerencsés helyzetben van részem, hogy 12 esztendeje viszek települést, foglalkozom településekkel, és érzékelem ezeket a típusú változásokat. A harmadik reakcióm ugyanarra a gondolatsorra, amit képviselőtársam mondott, hogy mi lett volna akkor, ha az önkormányzatok nem készpénzt, nem valamilyen formában részvényeket, vagy másmilyen formában való kárpótlás t kapnak a jogos tulajdonukért, hanem a tulajdont kapják meg, megkapják a szolgáltatóknak az őket illető részét - ha jól értelmeztem.
