Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 26 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
2780 Engedjék meg, képviselő társaim, hogy hadd hozzak egy családi példát! Egész délután motoszkált bennem már, hogy furcsának érzem, amikor valaki a költségvetéshez módosító indítványt nyújt be vagy hozzászól, akkor nem gondolja végig, nem próbál párhuzamot vonni egy családi költségv etéssel. Ha egy család, mondjuk, egy nagyobb hűtőszekrényt vagy televíziót akar vásárolni, és mellette még nyári szabadságot is tervez, akkor már sokszor szóba jön, hogy az már nem két hét, csak egy hét, és figyelembe veszi, hogy hol tud zsugorítani. Megné zi, mely kiadásokat tudja átütemezni a következő évre, vagy hitelfelvételeket próbál felkutatni, lehetőségeket keres. Amikor mi teljes felelősséggel azt mondjuk, hogy a költségvetési hiányt a GDP 4,5 százalékában meg akarjuk tartani, akkor ezt komolyan gon doljuk, mert tudjuk, hogy a hiányban való elmozdulásnak milyen következményei lesznek. Önök is hallották, hogy még a részletes vitában is számtalan ilyen kezdeményezés volt, hogy a hiányt 4,5ről 4,6ra, 4,7re, egészen 5 százalékig próbálták fölemelni. Te hát ezt nem lehet! Amikor eldöntöttük, hogy megemeljük a béreket... Tessék visszagondolni: az önök képviselői azt feszegetik, hogy az alkotmánymódosítás egyik feltétele, hogy a bérek hogyan alakulnak Magyarországon. Egy szájból nem lehet hideget és meleget fújni egyszerre. Ha egyszer most azt tűztük ki, hogy a szociális dolgokban fordulatot akarunk elérni, és ebben akkor egyetértettünk az ősz folyamán, és a béreket emeltük, akkor nyilván valahol máshol kellő önmérsékletet kell tartani. Számomra azért csalód ás a vita, mert mindenki a beruházásokról beszél, hogy több kell beruházásra. De ennek hol a forrása? Ez nem került elő. A következő nagy tétel még az önkormányzati dologhoz a kistérségek támogatása, és azoknak a körzetközponti településeknek a támogatása, amelyek az előző években, nemritkán költségvetési ösztönző hatásokra átvállaltak feladatot. Tehát ők nem járhatnak rosszabbul. Ezt mindenképpen meg kell oldanunk. Ahogy azt ma ígértük, módosító javaslatot fogunk benyújtani, amely az adóerőviselő képesség re vonatkozik, hogy lehetőség szerint a normatíváikat ne veszítsék el száz százalékban azok az önkormányzatok sem, ahol egyébként a korábbi időszakból örökölt ipari üzemek hatására rendkívül magas vagy az átlagot lényegesen meghaladó helyiadóbevétellehető ségük van. Igenis, szándékunk van ezzel a költségvetési törvényjavaslattal a tömegközlekedési gondokon enyhíteni, mert tudjuk azt, hogy ezt nemcsak a budapestiek veszik igénybe, hanem szinte az ország minden, Budapestre látogató, baloldali és jobboldali po lgára. Kell, hogy beszéljek az egyházi finanszírozás kérdéséről is, mert itt is megoldást találtunk arra, hogy lehetőség szerint, ha nem is tételesen és címzetten megjelölve, hogy mire lehet költeni, én azt gondolom, itt is érdekesebb az, hogy forrást tere mtettünk. Nem pántlikázott forrást teremtettünk, hanem rábízzuk az ingatlant kezelőkre, hogy ők döntsék el, mi az, ami sürgetőbb, és mi az, amire feltétlenül kell, hogy forrást biztosítsanak. Oldottunk a rendőrség helyzetén, elég jelentős ö sszegben. Hadd mondjam azt is, ezért hagytam a végére, amikor azt mondtam és bíráltam Szijjártó Pétert, ha ön foglalkozott a költségvetéssel - ugyan voltak kételyeim, amikor az uniós tájékoztatás kapcsán azt mondta, hogy erre nincs forrás , akkor azt is l átta, hogy az útépítésre is van több mint 70 milliárd forint. Ez abban különbözik, hogy ez most a költségvetésben van, és itt mi döntünk róla, nem pedig a Fejlesztési Bank csatornáin keresztül valamilyen olyan körkörös megoldás, amit láttunk, hogyan tették át a közlekedési tárcától a több tíz milliárd forintot az ÁPV Rt.hez és az ÁPV Rt.n keresztül a Fejlesztési Bankba, és utána mosolyogtak az arcunkba, hogy ezt már nincs joga sem az Állami Számvevőszéknek, sem parlamenti bizottságnak megvizsgálni. Azt go ndolom, sok helyen van, és ebben azonos a véleményünk, ahol mi is szeretnénk sokkal többet költeni, mert költeni mindenki szeret. De a felelősségünk és a kormányon lévő koalíció felelőssége, hogy ne növeljük indokolatlanul és túlzottan az adófizetők terhei t, ezek legyenek
