Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 26 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2772 Azt hiszem, megfogalmazhatjuk, hogy a magyar művészetoktatás nemzetközi összehasonlításban is kiem elkedő jelentőségű. A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége az elmúlt években sokat tett azért, hogy a művészeti képzés minél magasabb színvonalú legyen Magyarországon. Ma már a tanulók tantárgyi irányelvek és követelményrendszer alapján tanul nak. Fontos szerepet tölt be ez a forma az ifjúság nevelésében. Azt hiszem, hogy nem hagyhatjuk, hogy a gyermekek, a tehetségek elkallódjanak. Azt hiszem, hogy nem minden gyerekből lesz művész, de fontos feladatunk van abban, hogy a gyermekekkel megszerett essük és megértessük a művészetet. A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége kalkulációja szerint a költségvetési törvényben tervezett normatíva szűken fedezi a bért. Ismert, hogy a művészeti képzés fenntartása és eszközbeli ellátottsága rendkív ül költségigényes, ezért módosító javaslattal éltem, és kérem a szocialista és szabad demokrata képviselőtársaimat, támogassanak abban, hogy a korábban megítélt normatíva emelésre kerüljön, azt hiszem, hogy így tudjuk megmenteni a művészeti oktatást, illet ve az ott tanuló gyerekek további képzését ennek révén tudjuk megoldani. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszö nöm szépen a szót, elnök úr. Most Vígh Ilonától kell elnézést kérnem, mert ő valahogy közénk ékelődött a művészeti oktatással. Én viszont még mindig Herényi úrhoz térnék vissza. A törvényjavaslatban tényleg szerepel a privatizációs törvény módosítása. Én s em tudom megállni szó nélkül, még ilyen késői órán sem, ne maradjon a köztudatban, képviselő úr, '90 és '94 között a krémet adták el, kevesebb mint egyharmad áron. (Herényi Károly: Meg volt büdösödve a krém.) Elhangzott a Házban már nagyon sokszor a privat izációs törvény kapcsán is, főleg a kisgazda képviselők részéről, hogy hol van a feldolgozóipar. Ez akkor kelt el 340 milliárdért. Az, amit Szalay Gábor elmondott: én azt hiszem, már olyan messze vagyunk az akkori időktől, hogy nyugodtan kimondhatjuk, hogy 6 és 10 százalék közötti ajánlatot kapott az akkori kormány az áramszolgáltatókra vonatkozóan. Ezzel szemben a '94 és '98 közötti időszakban megvalósult értékesítés több mint 300 százalékos a fölértékelt, tehát nem is a könyv szerinti, hanem fölértékelt v agyonhoz képest, és ami itt nagyon érdekes, hogy a regulátor kérdését megfelelően rendeztük. Én azt gondolom, hogy ennek köszönhető az, hogy az előző négy évben is tudtak hatni az árak alakulására. Az egy más kérdés, hogy hogy éltek ezzel vissza, ez külön megérne egy hosszabb vitát. Tehát én azt hiszem, hogy ezzel együtt tudtuk elérni, és ezért lehetett sikeres az a privatizáció is, ami azt követte. Én az államadósságot még szóba hoznám, aminek az eredményeit mindannyian a magyar társadalomban élveztük, hog y megszabadultunk a kamatterhektől, az adósságszolgálattól. A '98 és 2002 közti gyakorlatot viszont - ez a törvény mutatja - nem akarjuk folytatni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , tehát azt, amikor fű alatt kikerül a Fejle sztési Bankba a vállalkozások nagy része, és ott szőrénszálán eltűnik. Köszönöm, elnök úr, újra kérek majd szót. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Ékes József képviselő úr azt ajánlotta, hogy privatizáció helyett inkább meg kell pályáztatni a működtetést. Az a szomorú helyzet, hogy nem az a probléma, hogy nincs, aki működtesse ezeket az iparágakat, illetőleg szolgáltatásokat. Az a probléma, hogy nincs elegendő tőke ezek modernizálásra és felújítására. Márpedig az, aki működtetésre átvesz egy ilyet,
