Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - A Magyar Köztársaság kormánya és Románia kormánya között állampolgáraik és más személyek visszafogadásáról szóló, Bukarestben, 2001. december 10. napján aláírt egyezmény megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KOZMA JÓZSEF, a külügyi bizottság előadója:
275 hatályos jogszabályaival összhangban állt. A visszafogadási egyezmény alapján sikerült jelentős eredményeket elérni az illegális migráció visszaszorításában. Évente több ezer olyan személy visszafordítására került sor, akik nem feleltek meg a Magyar Köztársaság területén történő belépéshez, illetve az itttartózkodáshoz szükséges feltételeknek. Tisztelt Országgyűlés! A z Európai Unió tagállamai által kialakított schengeni normákra, valamint a Magyar Köztársaság által vállalt harmonizációs kötelezettségekre tekintettel elkerülhetetlenné vált egy új, korszerűbb szerződés létrehozása. Ezt indokolja a szerződésben részes áll amokban bekövetkezett jogfejlődés, az újonnan felmerült igények, valamint a változó migrációs helyzet is. Az aláírt egyezmény az állampolgárok alapvető jogait érinti, személyes szabadságukat korlátozza, ezért az alkotmányos szabályokra tekintettel és figye lemmel a jogalkotásról szóló törvényre, valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényerejű rendeletben foglaltakra, az egyezmény Országgyűlés általi megerősítést igényel. Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a Magyar Köztársaság k ormánya és Románia kormánya között állampolgáraik és más személyek visszafogadásáról szóló egyezmény megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot vitassák meg és fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására kerül sor. Elsőként megadom a szót Kozma Józsefnek, a külügyi bizottság előadójának. DR. KOZMA JÓZSEF , a külügyi bizottság előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Állampolgárok és más sze mélyek visszafogadása a tárgya a mostani határozati javaslatban foglalt egyezménynek. Rutinügy, mondhatnánk; de nem érdektelen dolog, kell mondanunk, ha felteszünk néhány kérdést. Milyen probléma kívánja meg a korábbi rendelkezések módosítását? Mit oldunk meg az egyezmény megerősítésével? Egyáltalán, mekkora horderejű dologról van itt szó? (14.10) Naponta találkozunk a híradásokban a hazánkba illegálisan belépő vagy itt tartózkodó személyek okozta gondokkal. Ha a napirenden szereplő egyezménnyel kapcsolatba n pusztán erre figyelünk, már akkor is nyilvánvalóvá válik az ügy hordereje, beszédesek ugyanis a számok. A hatályos toloncegyezmények alapján az összes partnert számításba véve évente átlagosan két és félezer embert adnak át hatóságaink. Ami pedig a legin kább figyelemre méltó, hogy az átadottak átlagosan 60 százaléka román állampolgár. A szomszéddal mindig fontos a kulturális, oktatási, turisztikai, gazdasági viszony, nem utolsósorban a nemzeti kisebbségek, kiváltképpen a magyarság határon átnyúló kapcsola tai. Románia esetében mindezek különös jelentőségűek, és az ezen kapcsolatokkal járó nagyobb mozgás, valamint a tranzitszerepünkből származó forgalom szükségszerűen termel ki nemkívánatos jelenségeket is. Az idézett számok, ha nem is riasztóak, de magasak, ezért körültekintően kell megvizsgálnunk, hogy a visszaadás, átengedés feltételei megnyugtatóan vannake rendezve ebben a szabályozásban. Az egy rendészeti és jogi, technikai szempontból egyaránt fontos dolog, hogy a határt őrizzük, felderítjük az illegál is átlépéseket, feltárjuk a törvénytelen tartózkodást. Amiről itt szó van ezen túl, hogy az így adódó helyzeteket, ügyeket, az érintett személyek problémáit gyorsan, törvényesen és humánusan rendezzük. Megfelele ez az új egyezmény mindezen követelményekne k? Az egyezmény összhangban van a 2001. évi XXXIX. törvénnyel, amely a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szól. Megfelel az EU Tanácsa által megfogalmazott ajánlásoknak is. Ugyanakkor láthatóan kerüli a felesleges formalitásokat, gyors és rugalmas ügyintézést tesz lehetővé. A határidők meghatározása egyértelmű, és eltérően a korábbi egyezménytől, nem a végrehajtó szervekre bízza a megállapításukat.
