Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 26 (37. szám) - Renáte Künast német mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi miniszter asszony és kísérete köszöntése - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - FARKAS IMRE (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz):
2689 Addig egyetl enegy befektetői csoport, cég nem fog letelepülni Dunaújvárosban és környékén, amíg a tervezett logisztikai központ, a nemzetközi kikötő, illetve a hídberuházás nem valósul meg. Óvnám a jelenlegi kormányzatot attól, hogy a szekeret fogják a ló elé, ugyanis pontosan ezt teszik, ha első lépésben a privatizációt hajtják végre, és csak utána foglalkoznak azzal a dunaújvárosi híddal, amely a jelenlegi költségvetésben nem szerepel. Ezt céloztuk meg a Dorkota Lajos képviselőtársammal közösen benyújtott módosító in dítványunkban, 18 milliárd forinttal. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Következik Farkas Imre képviselő úr, MSZP. FARKAS IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy érzem, hogy az ellenzéki kritik a is szebben szólna, ha néhány esetben a valósághoz ragaszkodnának az ellenzéki képviselők. Egy konkrét példát hadd mondjak erre: Mátrai Márta az előbb a fogyatékossági támogatásról szólt, és gondolom, hogy az ő 820. ajánlási számú módosító javaslatát akar ta indokolni. Két dolog nem igaz abból, amit mondott ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy ez a kormány nem foglalkozik a fogyatékosok kérdésével. Foglalkozik, és holnap, aki itt lesz a vitán, a szociális tárgyú törvények vitája során ezt meghallgathatja, vag y részt vehet benne, mert ez a kormány igenis javaslatot tesz arra - az előzővel szemben , hogy a fogyatékossági támogatás kapcsán a jogosultak körét jelentősen kiterjessze, amit hiába kértünk az előző években. A másik: nem feltétlenül igaz Mátrai Márta j avaslatának megfelelően, hogy sokkal több pénzt kell a költségvetésbe tenni a fogyatékossági támogatás kiadásaira, mert néhány héttel ezelőtt zajlott a 2001. évi költségvetés zárszámadási vitája, és az Állami Számvevőszék észrevételeiben és a mi észrevétel einkben is megfogalmazódott, hogy az előző kormány idején, 2001ben a költségvetésben lévő fogyatékossági támogatás keretösszegét még 50 százalékig sem használták ki, mert a törvény alapján nem volt erre lehetőség. Tehát én úgy gondolom, hogy abban két csú sztatás volt, amit a képviselő asszony elmondott: egyrészt foglalkozunk a fogyatékossági támogatás kiterjesztésével, másrészt többet adunk a fogyatékossági támogatás kiadásaira. És remélem, hogy amit betervezünk, azt a költségvetésből oda is fogjuk adni ez eknek a fogyatékosoknak, nem csak megígérjük, hogy odaadjuk. ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Molnár Oszkár képviselő úrnak, Fideszfrakció. MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon kezd érdekessé vá lni a vita, hiszen ha jól számolom, a kormánypárti képviselő hölgyek és urak mindössze hatanheten vannak a teremben. De beszéljünk a problémákról, tisztelt Keller képviselő úr... (Babák Mihály Keller Lászlóval beszélget. - Derültség.) Babák képviselő urat nem számoltam oda. Keller képviselő úr, beszéljünk a problémákról! Az ajánlás 9. pontja; Veres és Gulyás képviselő urak rájöttek arra, hogy mi a probléma. Alapvetően az a probléma, hogy a kormány benyújtotta egyáltalán ezt a lehetetlen költségvetési terve zetet. Benyújtották a módosító indítványukat, amely viszont egyáltalán nem megoldás az önkormányzatok problémáira, hiszen számoljunk egy picit: 3 milliárd forint olyan önkormányzati forrásról van szó, amelyet majd a kormány valamilyen útonmódon eloszt azo knak az önkormányzatoknak, amelyek nem tudják fizetni a bérfejlesztéseket. A 3 milliárd forint azt jelenti, hogy egy 10 ezer fős településnek ebből körülbelül 3 millió forint fog jutni. Az előbb elmondtam, Edelénynek 60 millió forint hiányzik - 10 ezer kör üli lakosú az én városom. Tehát tessenek szívesek lenni azt megmondani, hogy a fennmaradó hiányt miből fogják pótolni az ilyen és ehhez hasonló települések! Akkor még egyáltalán nem beszéltünk arról, ami majd
