Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - IVANICS FERENC (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2533 A halgazdálkodási és vadgazdálkodási tevékenységek felelőse a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca, bár én ennek a felelősségnek inkább a természetvédelmi vonatkozásait tekintem fontosabbnak, mint a gazdálkodási oldalát. A halállomány fokozott védelme megköveteli a halőrök létszámának a bővítését, a munkafeltételeik további javítását. Ehelyett mit tapasztalunk? Folyó áron még a korábbi feltételeket sem biztosítja számukra a jövő évi költségvetés. A vadőrök és a vadgazdálkodás rendelkezésére áll ó anyagi feltételek is romlanak, támogatottságuk azonos vásárlóértéken számítva elmarad a 2002. évre várható támogatások nagyságától. Nem szabad a természeti értékeink megőrzését biztosító feltételeinken takarékoskodni, legalább a korábbi, eddigi lehetőség eket kell megtartani. A költségvetés irányszámai szerint ugyanis mintegy 20 százalékkal csökken mind a környezetvédelmi területi szervek, mind a természetvédelmi területi szervek dologi kiadásaira fordítható összegek nagysága. A létszámtervekből kitűnik, h ogy a feladatok nem csökkennek ezeknél a szervezeteknél, csupán "a munkavégzéshez szükséges" dologi kiadásokon takarékoskodik a jövő évi költségvetés, azonos vásárlóértéken számítva a korábbi kiadások egynegyedét vonná el. Méltatlan gyanakváshoz vagy vissz aélésekhez vezethet ez a kicsinyes takarékoskodás, hiszen ezek a szervezetek tipikusan nem íróasztalokhoz kötődő irodák, hanem lételemük az állandó figyelés és a folyamatos járőrszolgálat. A tavaly többször megismétlődőtt, közfelháborodást okozó súlyos bűn tény, a védett madarakat tömegesen pusztító külföldi vadászok leleplezése arra figyelmeztet minket, képviselőket, hogy az ellenőrzés területén a legkisebb lazaság sem engedhető meg, különösen nem a takarékoskodás indoka miatt. Amennyiben hasonló esetek ism ét megtörténnének a jövőben az ellenőrzés anyagi feltételeinek a romlása, azaz a környezetvédelmi területi szervek és a természetvédelmi területi szervek dologi kiadásainak a lefaragása miatt, akkor magának a tisztelt Háznak, nekünk is, nekem is osztoznunk kell a bekövetkezett természeti károkért vállalandó erkölcsi felelősségben. Tisztelt Ház! A DunaTisza közi homokhátság vízpótlása érdekében az Országgyűlés hét esztendeje határozatot hozott, amelyben, idézem: "BácsKiskun, Pest, Csongrád, JászNagykunSz olnok megyék több mint 8 ezer négyzetkilométernyi területét fenyegető természeti katasztrófa elhárítása, az itt élő közel 700 ezer ember aszálykárokkal sújtott életfeltételeinek a javítása érdekében felszólította a kormányt, hogy az 19962005ig terjedő id őszakra dolgozzon ki stratégiai munkatervet, cselekvési programot, amely tartalmazza a DunaTiszaközi terület mezőgazdaságának fejlesztési elképzeléseit, a DunaTiszaközi homokhátság vízpótlásának részleges, a későbbiekben teljes megoldását, valamint a t áj- és környezetvédelem szempontjait." Ezzel a parlament által elfogadott, immár a hetedik születésnapját ünneplő cselekvési programmal mindmáig adósok az azóta hivatalt viselő kormányok. Ez bizony, ne szépítsük, több cikluson átívelő, folyamatos törvénysé rtést jelent. Az elmúlt hét esztendőben a homokhátságon átlagban 22,5 méterrel, egyes vidékeken 45 méterrel is süllyedt a talajvíz szintje. (14.00) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének világszervezete, a FAO egy hosszú távú éghajlatelőrejelzési térképen k ülön megemlíti a magyar Alföldet, s ezen belül nevesíti a DunaTiszaközi homokhátságot, és a félsivatag jellegű övezethez sorolta ezt a területet. Az ENSZ szakmailag illetékes szervezetének közzétett minősítése lehetőséget teremt, hogy Magyarország jó esé llyel pályázzon nemzetközi és uniós pénzügyi alapok területfejlesztési támogatásaira, és így a költségvetés mellett a külső források bevonásával együtt végre megkezdődhet a cselekvési program megvalósítása, többek között a vízpótlást javító víztározók és c satornák építése. A szakemberek számítása szerint az országgyűlési határozat végrehajtásához, a teljes program megvalósításához mintegy 300 milliárd forintra volna szükség. Az elmúlt hét év alatt ennek töredéke, mindösszesen 1,2 milliárd forint jutott a ta rtós vízhiány enyhítésére. Az érintett területen megválasztott MSZPs, fideszes, MDFes képviselők az elmúlt esztendőkben hiába próbálkoztak, hogy a központi költségvetés megfelelő forrást biztosítson a homokhátság vízhiányos helyzetének
